Tapasztalatok

A tetővel kapcsolatos munka dandárja befejeződött, de mégis érdemesnek tartom a kivitelezés tapasztalatairól is beszámolni.
Anyagszükséglet
Az előkészületeket a tető lemérésével, a cserépsorok megszámolásával kezdtük, így számoltuk ki, hogy mennyi cserépre és mennyi lécre lesz szükség. A különböző forrásokból beszerzett infók szerint egy öreg tető esetében a cserepek harmadát-felét kell pótolni. Ebből kiindulva vettünk a fél tetőre elegendő mennyiségű bontott cserepet, aminek a bekerülése a szállítással és a mosással együtt is töredéke volt az új árnak. Végül kb. negyed tetőnyi használható cserép maradt meg, és 2-3 köbméter cseréptörmelék.
A bontott cserép közel sem volt egységes, több fajta is keveredett benne. Ráadásul a tetőről leszedett cserepek között is voltak kinézetre azonos, de eltérő méretű darabok. A néhány milliméteres méretkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy ne lehessen előírásszerűen, passzentosan felrakni a cserepeket. Ez több munkát jelentett nekünk, mert válogatni kellett, és az ácsnak is. És aki nagyon aprólékosan nézi a tetőt, felfedezheti az elcsúszásokat. A későbbiekben viszont nem fog problémát okozni.
A munkákat megelőzően eljött az ács, megbeszéltük, hogy milyen méretű faanyagból mennyi kell. Ezt hozattuk el a fatelepről, kiegészítve annyi cserépléccel, amennyit a cserepek átmeneti tárolásához felhasználtunk. Végül deszkát és lécet még pótlólag kellett hozni, a gerendából pedig megmaradt néhány. (Szerencsére nem kellett annyi gerendát cserélni, amennyi ígérkezett.) Utólag hozni anyagot sokkal drágább, nem beszélve arról, hogy pont akkor kell elmenni, amikor a legtöbb munka lenne. Tehát érdemesebb eleve többet hozatni, főleg, ha a maradékot később fel tudjuk használni.
A szeget elvileg az ács hozta, de a megvalósítás során nekünk kellett elszaladni néhány kilóért. (Ennek jórésze most a padláson pihen.)
A kúpcserépről korábban már volt szó. Ami el tud törni, az el is törik. Nálunk szerencsére úgy törött el két kúpcserép, hogy minimális igazítással (további egy centi levágásával) pont jó méretű lett. Menet közben pedig már kértünk pót-kúpcserepet a szomszédtól, hogy ne maradjon befejezetlen a tető, de a szerencsés töréssekkel végül pontosan elég lett a beszerzett mennyiség.

Munkaerő - kisegítők
A segéderőt a család és a család barátai jelentették - volna. Sajnos némely jelölt az utolsó napokban mondta vissza a hónapokkal korábban megbeszélt és többször megerősített segítést. Így több barát segítségét kellett igénybe venni, akik viszont csak 1-2 napokra tudtak jönni. Ez azt jelentette, hogy esténként oda-vissza fuvarozni kellett őket, ami időben és költségben is jelentős többletet eredményezett. Sajnos a megbízhatóság hiánya még gondos szervezéssel sem pótolható, jobb felkészülni a hirtelen változó körülményekre.
Másik megfigyelésünk, hogy a potenciális helyi segéderők nem kapaszkodnak az alkalmi munka után, még akkor sem, ha egyébként máshol sincsenek lekötve. Ide illik a költői kérdés: jelent-e még örömöt a tisztességes munka?

Tetőátrakás

Öt nap alatt megújult a ház teteje. Ezt az öt napot azonban néhány hetes előkészület előzte meg, amiről már korábban is írtam. Izgalmakban ebben az időszakban sem volt hiány. A segéderőt a baráti körből toboroztuk. Az utolsó napokban azonban kiderült, hogy van aki egyáltalán nem tud jönni, van aki csak egy napot. Az utólag beszervezett kisegítőnek meg egy szabad napot kellett biztosítani. Így a segéderők szállításának is komoly időigénye lett.
Az idő esősebbnek ígérkezett, mint korábban volt, ezért az ácsok részletekben szedték le a régi cserepet. Amikor az egyik oldallal készen lettek, akkor láttak neki a másik oldalnak. Szerencsére komolyabb eső nem volt a négy nap alatt, csak kétszer kellett megszakítani a munkát egy-egy órára.
Hátulra került a vett, és felrakásra már előkészített cserép. Mialatt a mesterek az ácsmunkával és a lécezéssel voltak elfoglalva, addig a leszedett cserepek válogatása és mosása történt. Ezzel, és két mosó beállításával sikerült megoldani, hogy mire az első oldal cserepezésére került sorra, már az első oldalról leszedett cserepekből is le legyen mosva annyi, amennyi szükséges volt a tetőhöz.A munkálatok közben csak néhány gerendát kellett cserélni, az eredeti faszerkezet alapvetően megfelelő állapotú volt. A gerendák ferdeségét az oldalukra szegezett deszkával szüntették meg a mesterek. Tudom, hogy ez már nem egyenértékű az eredeti tetőszerkezettel, de nem is műemléki helyreállítást végzünk. A felújított tető az alapvető célnak - a csapadék kívül tartásának - így is megfelel, és szerintem harmonikusan illeszkedik a házhoz.
A tetőre - rozsdátlanítást és festést követően - az eredeti bevilágítók kerültek vissza. Ezek eredeti színét nem sikerült megállapítani. A belsejük bizonyosan nem voltak festve, annak horganyzott bádog színe volt. Kívülről pedig leginkább rozsdásak voltak. A választott barna szín adja vissza leginkább azt a látványt, ami a bevilágítókat korábban is jellemezte.

A kúpcserepek egy 70 kilométerre lévő házról kerültek hozzánk. Ott a felújítás a régi, szép kúpcserepek eltávolítását jelentette, míg nekünk a találkozó tetősíkok egységes lezárását. Biztos vagyok benne, hogy ezek a kúpcserepek nekünk voltak félretéve, mert pontosan annyi darabot sikerült vennünk, amennyi a tetőhöz kellett. És az a két darab, melyek a munka közben eltörtek, pontosan oda illettek, ahol egyébként is vágni kellett volna.
A munka befejeződött, most már "csak" az ereszt kell visszaszerelni, és a kertben kell rendet rakni, mert az meg úgy néz ki, mintha egy tájfun gázolt volna keresztül rajta.

Előkészületek

Nem meglepő módon az utóbbi napokban a tetőátrakás előkészítésével foglalatoskodtunk. A legidőigényesebb feladat a korábban betárolt majdnem 3000 cserép válogatása és mosása volt. Válogatásra azért volt szükség, mert a vett cserép ugyan egy tetőről származik, mégis többféle mintájú. Emellett még komoly készleteket tettünk félre az összedőlő tetőkről, amit most akarunk hasznosítani. A mosással pedig a mohától, zuzmótól, pókoktól, maltermaradványtól és mindenféle egyéb koszoktól szabadítottuk meg a cserepeket. Egyes cserepeken a kosz szinte becementálódott a horonyba és a másik cserép által fedett részekre. Másokon sötét fekete réteg keletkezett, ami vagy lejött a mosástól, vagy nem. Néha meglepő volt a cserép átváltozása: sötétszürke cserépből élén piros lett a mosás közben.
A mosást általában ketten, ritkán hárman végeztük. Egy mosta, a másik pedig hordta a cserepeket. Az alkalmanként besegítő harmadik (a legkisebb) meg leginkább a mosással keletkező pocsolyában tapicskolt nagy élvezettel.
Megbeszéltük az áccsal a szükséges faanyagot, amit megrendeltünk és a fuvart is megszerveztük. Ha minden jól megy, időben megérkezik. Beszereztük a tűzfal mellé kerülő falszegélyt, amiről kiderült, hogy túl magas (vagy a tűzfal túl alacsony), ezért néhány centivel meg kell kurtítani. És hátra van még a kémény javítása, amit szeretnénk az ácsmunkát megelőzően elvégezni, hogy közben már ne zavarjuk a mestereket, de utólag se kelljen a tetőt megbontani.
Folyamatban van a segédcsapat logisztikai szervezése is. A segéderőre akkor lesz szükség, amikor a régi cserép lejön a tetőről, meg amikor az "új" cserép felmegy a tetőre, meg közben, amikor lemossuk a leszedett cserepeket. Szóval folyamatosan a munkálatok alatt. Biztosítani kell számukra a szállást, az étkezést, ami a jelenlegi tábori körülmények között komoly feladat.

Egy (kupac) apró akadály

A cserepek átrakása során a tető rossz részeit is kicseréli az ács. Az előzetes felmérés során már kiderült, hogy az istálló előtti gerenda vége teljesen elkorhadt, így az utolsó oszlopközben lévő része cserére szorul. Ezt a gerendát valamilyen okból bádoggal borították, amit most le kell szedni, hogy maga a fa hozzáférhetővé váljon.
Az csak a munkával járó kellemetlenségként említhető, hogy a bádog belseje több évtized alatt felgyülemlett koszt, port és madárürüléket tartalmazott, ami a lefejtés során hullott alá. Leszedni meg sajnos csak alulról tudtam.
A képen látható lemezt végül mégsem fejtettem le. Amikor a cserepeket visszatolva benéztem a bádog alá, egy fészekalja fióka nézett vissza. A madárszülők közben izgatottan figyelték a villanydrótról, hogy milyen butaságra készülök. Végül a bádog fennmaradt, a madárszülőknek még két hetük van, hogy megtanítsák repülni a fiókákat. Ha jön az ács, akkor már sajnos nem lehetünk ilyen elnézőek.

Kényszerszünet

Az a fura helyzet állt elő, hogy szabadságra mentünk a portáról, mégpedig egyenesen haza.
Kezdve az elején: szerdán mentünk a portára, részben biciklivel - az élvezet végett, részben pedig kocsival - mivel cipelni is kellett mindenfélét. Biciklizni jó dolog, bár ebben a melegben kicsit kevésbé. Kedvező, hogy Aprófalva egy, szinte forgalommentes mellékútról közelíthető meg. Hátrányos viszont, hogy a közbeeső falvak mindegyike között van egy-egy domb, és a szél is mindig szemből fúj. Nem mondom, hogy az út menti kocsmák láttán nem fogott el a vágyakozás némi hideg sör után, de kitartottam, tudván, hogy a pincében vár a megfelelő hőmérsékletű ital.
Mostanában a legfontosabb feladat a tetőátrakás előkészítése. A cserépléceket teljes egészében cserélni kell, és előzetes szemlénk szerint a meglévő cserépnek is bő harmada - fele alkalmatlan a visszarakásra. A cserepek pótlására a közeli városból vettünk bontott cserepet. Most ezek mosásába kezdtünk bele, hogy megszabaduljanak az elmúlt 60-70 év koszától. Különböző módszereket kipróbálva a magasnyomású mosó vált be a tisztításhoz. Sajnos ma reggel a mosó megelégelte, hogy csak a szórófejen keresztül engedje ki a vizet, és máshol is el kezdett folyni. Az önállóságnak ezt a fokát már nem tolerálva egy szerviz felé vettük az irányt, így jelenleg kényszerszünetet tartunk - otthon.
A mostani kánikula ellensúlyozására egy hűsítő kép: így nézett ki a leszállított cseréprakomány télen.

Apróságok

Mostanában többen, hosszabb időt is eltöltünk a portán. Az életünket megkönnyítendő, legutóbb egy csomó apróságot vittünk magunkkal. A konyha felszereltsége gyarapodott lábosokkal, evőeszközökkel és egyéb konyhai felszerelésekkel. Sajnos nem voltunk teljesen előrelátóak, mert pl. merőkanalat nem vittünk magunkkal, ami a kertben főzött gulyás tálalását megnehezítette volna, ha nem kértünk volna egyet a szomszédból.
Mint az előzőekből kiderült, elkészült az első bográcsos ételünk. A "főtt ételt ebédre kell enni" és az "ilyen melegben nem fogok tűzet rakni" érvek közül az utóbbi volt az erősebb, így a főzés estefelé történt.
A munkákat tekintve a család több csapatra oszlott. A fiú brigád a vályogfal maradékából mentette ki az ép vályogtéglákat, amelyek az istállóba kerültek. A női brigád előbb a konyhát, majd a szobát nagytakarította. A konyhaszekrénybe belekerültek az evőeszközök, lábosok, tányérok, poharak. Mivel a konyhaszekrénynek zárt része is van, némi tartós élelmiszert (liszt, cukor, száraztészta stb.) is tudunk tárolni, bízva abban, hogy nem kell majd megosztozni rajta az egerekkel.
Mialatt a többiek ilyen jól elfoglalták magukat, én a kislánnyal tettem egy kisebb biciklitúrát a környéken. Kb. 16 km-t mentünk. Ez a vidék jól biciklizhető, főleg sík, mindamellett változatosan szép is. A közelben van patak, folyó, erdő és szántóföld. Az utak kis forgalmúak, tehát kisebbekkel is bátran neki lehet indulni.

Nyári zuhany (mégegyszer)

Az ajtó előtti függöny és a riglik felszerelésével teljessé vált a kerti zuhany. A kabint úgy méreteztük, hogy a műanyag függöny kicsit beljebb kerülhetett, így az ajtó belsején lévő fogasra tett ruhák szárazak maradnak. A "csőkollektor" jól működik, viszonylag hamar felmelegíti a vizet, és a mostani napos időben a keverő csaptelep is igen hasznos, tekintve, hogy nem akarunk forrázott csirkeként kijönni a zuhany alól.
A zuhanykabin így néz ki belülről: Az ajtópánt a korábbi nyúlólból lényegült át. A függöny karnisát partvisnyélnek nevezte a kereskedő, aki nem tudhatta, hogy az milyen fontos feladatot fog ellátni nálunk.
Megörökítettem a "teniszhálóra" futtatott uborkát is. Már kis ubik is vannak rajta és rengeteg virág.