A bontás folytatása

A magtár után a házhoz épült toldalék bontása következett. Ez az épületrész is annyira megrongálódott, mint a magtár. A tető több helyen ázott, aminek következtében a hátsó fal már korábban kidőlt. A födém deszkái itt-ott elkorhadtak. A cserepek annyira rosszak voltak, hogy már nem lehet újra felhasználni azokat. A tető és a födém maradékának leszedése után az első falat is el lehetett távolítani. Így már szabadon maradt az istálló oldalfala, melyet szintén le kell bontani, majd újra építeni.

Az istállófal elbontásával szabaddá vált a fal alapja. Ez olyan jó állapotban van, hogy nyugodtan felhasználható az új fal megépítéséhez, de azért még kap egy beton réteget.

Az elbontott toldalékból már csak egy fal maradt. Ez vályogtéglából van, és ez lesz az istálló új falának az alapanyaga. Így elegendő csak akkor bontani, amikor épül az új fal. Ezzel megspóroljuk a bontott anyag elszállítását, tárolását és visszahordását is.

Magtár bontása 2.

Befejeztük a magtár bontását. Erről a fázisról már csak a telefon zsebkamerájával készültek felvételek, de ezek gyengébb minősége talán még jobban is illik a munkálatok hangulatához.

Tető nélkül az épület

A falak gyorsan koptak
A falakból kitermelt vályogtégla fedett helyre került

Ennyi maradt a magtárból

A téglák itt kerültek egy kupacba, ezek mozgatása most felesleges lett volna.

Bár tudom, hogy a bontás szükséges és "racionális" döntés volt, mégis kaparja valami a torkomat. A porta biztonságosabb, de szegényebb lett.

Szellőztetés 2.

Bár a légkollektor üzembe állításával kapcsolatos tapasztalatok még közel sem teljeskörűek, az mindenképpen leszögezhető, hogy a ház szellőztetésére a már felszerelt egy kollektor is igen jótékony hatású. A szellőztetett szoba egyértelműen szárazabb, mint a többi helyiség. A légkollektort a nyári időszakban nem süti a nap, de a termosztátot minimumra állítva a szellőztetést ilyenkor is biztosítja.
Ezeken felbuzdulva további kollektor (kollektorok) felszerelését tervezzük. Az ideális állapot az lenne, ha minden helyiség önálló szellőzést kapna.

Az újabb légkollektor már házi kivitelezéssel készül, ami a bekerülési költséget majdnem harmadára csökkenti. A fa keretbe alumínium trapézlemezt tettünk abszorbernek, ami fölé - a hatásfok javítására - még egy fém szúnyogháló is került, mindkettő hőelnyelő festékkel lefestve. A dobozt egy polikarbonát lemez fedi le. A kollektor alul szívja be a levegőt, és hátul fújja ki.

A képen látható félkész kollektort még festeni kell (hiszen a fát sokat fogja sütni a nap, és ezért védeni kell az UV sugárzástól). A rögzítését szekrény akasztókkal tervezzük megoldani.

Magtár bontása

A portának két olyan építménye van, melyek állapota - a karbantartás hiányossága miatt - életveszélyes. Az egyik az istálló melletti toldalék, a másik a kert végében lévő magtár.
A magtár egy kőalapra épült vályogfalú, cserépfedésű épület. A falak alulról nincsenek szigetelve. Az egyik oldalfalat már korábban téglával pótolták, a másik fal fele pedig kidőlt. A téglafal egysor kisméretű téglából rakott, kézzel megmozgatható. Az épületnek födéme nincs. A tető több helyen ázott, a nyugati oldalon már kezdett beszakadni. A gerendák többsége elkorhadt.
Az épület eredeti funkciójában való megtartásához is vissza kellene építeni a falakat, és szinte a teljes tetőszerkezetet lecserélni. Mivel gazdálkodást, állattartást az elkövetkező években nem tervezünk, az épület felújítása nem lenne "költséghatékony".

A kert kitisztításával már elegendő hely van a munkához a magtár körül. Először a cserepeket szedtük le a tetőről, ügyelve arra, hogy a törött és korhadt lécek se szakadjanak le munka közben. Az épület két hosszabbik oldaláról felváltva szedtük a cserepeket, hogy a tető két oldala közötti egyensúly megmaradjon.

A következő lépésben a cserepektől megfosztott tetőszerkezetről a cserépléceket kellett volna eltávolítani, a korhadt gerendákra nem volt tanácsos felmászni. Így legelőbb a korhadt részeket bontottuk vissza, majd egyenként a még viszonylag ép gerendákat. A leeső gerendákat az épület belsejébe zuttyantottuk le. Végül a még használható faanyagot (sajnos kevesebb lett, mint előzetesen gondoltam) félre tettük, a maradékot pedig felvágtuk tüzelőnek.

Virágok

Az előkertben mostanra nyílottak ki a tavasszal ültetett kardvirágok. Sajnos a szél kicsit megtépázta őket, de azért egy kicsit kedvesebbé tették a portát. A meleg időben gyorsan elvirítottak, alig tudtam néhány szálat levágni, hogy a szobában is élvezhessük szépségüket.

Az előkert másik ékessége ez a növény, amelyiknek nevét nem tudom, de nagyon nagyra nőtt, nagy levelei vannak, és nagyon piros a termése is. Ezt ősszel biztosan megpróbáljuk átültetni, mert most elfoglalja a teljes kijáratot.

Kémény

A ház felújításának műveletében egyelőre még csak a bontásnál tartunk. Az utóbbi időszak gyakori nagy esői miatt a hátsó "konyha" alaposan beázott. A víz a kémény feletti bádogszegélyről folyt be a tető gerendájára, onnan tovább keresztül a födémen, végig a falon, le a padlóra. A megoldás egyszerű: ha nincs kémény, bádogozás sem kell. Ez a kémény használaton kívül volt, állapota életveszélyes, mindenképpen el kellett bontani.
A bontáshoz a kémény feletti részen szedtük le a cserepeket, levágtuk a cserépléceket, majd leszedegettük a téglákat. A felső 8-10 sor meglepően könnyen, kézzel leszedhető volt. A kémény teteje tehát csak megszokásból maradt helyén, csoda, hogy a legutóbbi viharok nem döntötték le.
A kéményt annak idején mészhabarccsal rakták, ezért jött olyan könnyen szét. Az alsóbb részen azért már időnként a vésőt is használni kellett. Azt is megállapítottuk, hogy ezt a kéményt nem sokat használták, mert alig volt kormos a belseje.
A bontás után a gerendaközben pótoltuk a cserépléceket, és visszaraktuk a cserepeket is.

A kémény a bontás előtt.
Jól látszik, hogy a tetején lévő téglák már kimozdultak a helyükről.

A szobában.
A folyamatos beázás feltárta a kéményt. A kéményt bevésték vályogfalba, a téglakémény csak a fal tetejétől indul. Jól látszik az elhúzás is.

A bontás után megmaradt kémény.
A cserepezés most már folyamatos.

Az első szilvatermés

Begyűjtöttük a szilvatermés első részét. A kerttisztítás után megmaradt szilvafák most kezdenek teremni, így ideje volt - alapos rázás után - a gyümölcsöket összeszedni. A három vörös szilvafa alól eddig két vödörnyi szilvát szedtünk össze. Ez most igazán biogyümölcs, mert sem lehetőségünk, sem időnk nem volt a fák ápolására. (Szerintem már azzal is lényegesen javult a helyzetük, hogy kivágtuk a körülöttük lévő dzsumbeszt.) Ennek ellenére alig találtunk romlott gyümölcsöt, pedig az szokott először lepotyogni.
Kitakarítottuk a kékszilva-fák alját is, így azt már könnyebb lesz felszedni, ha érik. Ott a talajt vastagon borították a szilvamagok, ami megintcsak azt mutatja, hogy sokáig nem szedték a fák termését.
Nekiláttunk a pince kitakarításának is. A lépcsőn vastagon állt az eső által behordott és keményre taposott hordalék. Ezt kivödröztük. A lépcsőt egykor fa lapok borították, ami már csak nyomokban lelhető fel, és a megmaradt lapok is erősen korhadófélben vannak a folyamatos nedvességtől. Ezeket majd később pótolni kell, de talán célszerűbb lenne ide betonlapokat önteni.