A második diófa

Gyümölcsfát korábban sem vágtam ki örömmel, és ez most sem volt másképp. Főleg, hogy most egy koros diófáról volt szó. Korábban azért kellett kivágni egyet, mert az üregesre korhadt törzse miatt a szomszéd házat veszélyeztette. Ez a fa viszont jó helyen volt, jól termett. Csak az utóbbi években folyamatos száradtak le róla az ágak. Annyira, hogy idén már csak a legtetején lévő néhány kis ágacska mutatott valami életjelet.

Bármennyire is sajnáltam, ez lett a vége.

Tél után

A téli időszakban mindig csökken az előrehaladás üteme. Ez idén sem volt másképp. Ilyenkor látványosan nagy dolgokat nem tudunk véghezvinni, de apróságok azért csak történtek. Amolyan pepecselős munkák.

A szobai ablakoknak végre van párkánya. Ezeket a megmaradt faanyagból készítettem el. Annak idején az ablaktokok aljára a párkányok nútját is bemartam, így most egyszerű volt pontosan csatlakoztatni a párkányokat az ablakhoz. Ezzel már befejezettebb kinézetük van az ablakoknak.

Mindkét szobában leraktam a hajópadló szegélyét is. Ez a megmaradt padló felhasználásával készült, és a lerakás előtt ugyanolyan olajozást kapott, mint maga a padló.

A kertben egy kiülőhelyet tervezünk, térburkolattal, pergolával. Ennek a helye is elkészült a kerti szegély beépítésével. A szokásos kavics-ágyazóhomok feltöltést követően már a térkő is lerakható. A pergola anyaga vörösfenyő lesz, mert az jobban bírja a szabadonlétet.

A kertben egy kis tereprendezést végeztünk. Korábban, részben a szennyvíztisztító helyéről, részben a szobából kiásott földdel megemeltük a zöldségeskert alsó szintjét. Most ezt finomítottuk, és hoztuk szintbe. Ezzel talán a terület művelése is hatékonyabb lesz, hiszen az esővíz nem tud olyan könnyen leszaladni.

Fáskosár-tartó

A cserépkályhához kell egy kosár, amelyikben a tűzifát visszük be. A kosarat letesszük a padlóra, valahol a kályha közelében. A kosár alja pedig előbb-utóbb összekarmolja a padlót. Ezt elkerülendő, készült egy kosártartó. Erre lehet tenni a kosarat, és az már nem fogja összekaristolni a padlót.

Kályhapadka

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban szeretjük a cserépkályhát. Minden alkalommal befűtünk, és élvezzük a kályhából áradó meleget. És most már oda is lehet kuckózni a kályha mellé: elkészült a padka burkolása.

Az ülőfelület vörösfenyő burkolást kapott. Az ajtó elé pedig az odaillő darabokat padlástéglából vágtuk ki, mert az esetlegesen kihulló parázs a fa burkolatot megégetné.

Helyükre kerültek a szellőzőrácsok is. A padkában és a kályha mögött hagyott légjárat biztosítja, hogy a kályha hátoldaláról is ki tudjon jönni a meleg.

A vendégfal befejezése

A szoba vakolása és meszelése után a vendégfal elég csúnyán nézett ki. Nagyjából úgy, mint egy építési terület mellett lévő téglafal. A téglák tisztítására először mechanikai eszközöket vettünk igénybe, persze csak óvatosan, hogy a téglák felülete ne sérüljön. Amikor a malter és mész nagyja így lejött, áttértünk a vegyi tisztításra. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy savval mostuk le a téglák felületét. A kipróbáltak közül nekünk a 20%-os ecet vált be leginkább. A falon lévő kosz csak többszöri kezelésre jött le, de végül csak megszabadultunk tőle. Végül a most mér tiszta falat téglához való olajjal kentük át. Az eredmény látványos.

Kapu

A kapu már eredetileg is megviselt volt, és hiába újítottuk fel egyszer, az állapota egyre romlott. Ideje volt tehát egy új kaput készíteni.

Az eredeti kapu két részből állt, egy kétszárnyú nagykapuból és a közvetlenül a ház mellett lévő kiskapuból. Ez utóbbit nem is tudtuk használni, mert a zárja nem működött, kulcsa pedig nem is volt. Sokat gondolkodtunk az új kapu kialakításán, de a ház és az út viszonya erősen behatárolta a lehetőségeket. Végül úgy döntöttünk, hogy csak egy nagykapu lesz, amelynek két vaskosabb oszlopot építünk.
A kapuoszlopoknak kb. nyolcvan centi betonalap készült. A két alapot egy vasalt gerendával fogattuk össze, hogy a későbbiekben az oszlopok ne tudjanak elmozdulni egymáshoz képest. Az oszlopokat zsalukőből építettük fel, és azokat is megfelelően bevasaltuk. Az oszlopokra beton fedkövet tettünk, és a házhoz illeszkedően fehérre vakoltuk.

A kapuszárnyakat egy lakatos készítette, és fel is szerelte az oszlopokra. Végül a felszerelt kapu deszkaburkolást kapott, amelyet az ablakokkal megegyező lazúrral kezeltünk.

Készülődnek