Meszelés

Miután a szoba vakolásán túljutottunk, a következő feladat a meszelés volt. Ebben a hosszúra nyúlt, és szinte január végéig kitartó ősz is segítségünkre volt, az enyhe időben könnyebb volt ezt a feladatot elvégezni. Első lépésként a régi festés maradványait kellett eltávolítani. Ez a falak esetében könnyebb volt, a plafon viszont nem engedte el a festéket. Arra gondoltunk, hogy ha ilyen jól megtapadt az a festék, hogy sem vakarással, sem a mosással nem jön le, akkor akár maradhatna is. Ez persze csak addig tűnt jó ötletnek, amíg a friss mész le nem szedte a régi festéket. Végül többszöri festés után eljutottunk odáig, hogy most már egy frissen meszelt szobánk van.

Meszelés közben, délutáni napsütéssel

A fal már majdnem kész

A plafonon az utolsó réteg szárad

A meszelés után a hajópadlót vettük kezelésbe. Egy kölcsönzött padlócsiszolóval leszedtük a festéket, aminek az eredménye már az utolsó képen is látszik.

Kerti munkák vége

A hétvége tartogatott még egy kis napsütéses, kertben dolgozásra alkalmas időt. Ki is használtuk ezt, és felkapáltuk a zöldséges területét. Előtte persze a tavaszról maradt - és ezért már megfelelően érett - trágyát is szét kellett szórni a földön. Miközben taligáztam ezt a becses tápanyagot, azon morfondíroztam, hogy a munkabeosztás valahogy mindig úgy alakul, hogy a trágya cipelése nekem jut. De végül is jó idő volt, hamar széthordtam, amit kellett.

Ezzel végre utolértük magunkat a kerti munkákban, behoztuk azt a lemaradást, amely a késői kitavaszodás következménye volt. Legközelebb csak a tél végén fogunk itt dolgozni. Előbb a metszés, majd a szántás, vetés és a többi, ahogy kell.

Őszi hangulat

Egy vakolás képei

Elkészült a szoba vakolása. Nem gyorsan, de legalább magunk csináltuk. Korábban már leírtam, hogy a vakolat alsó, kb. 80 centis részét azért vertük le, mert a cementes vakolat nem engedte ki a falból a párát. A felfordulást megtetéztük azzal, hogy az elektromos vezetékek csöveit is beraktuk a falba.
A vakolás most mészhabarcs vakolattal készült. A kellő vastagságú réteg felvakolása után legutóbb már csak a simítást kellett elvégezni. Ehhez egy szitán átszűrtük a maltert, mert a mészben és a homokban lévő kövecskék nagyon zavarták volna a munkát.

Ez volt a kiindulási állapot

Rabicháló és kitömött dobozok

Munka közben

Vakolva, simítva

ezek jöttek ki a malterból

Hétvégi ajándék

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem az ősz a sárguló és hulló falevelek mellett a ködöt, a szitáló esőt és a nyirkos hideget is eszembe juttatja. Ez a hétvége szerencsére nem ilyen volt. A szép napsütés, a késő nyári meleg csábított arra, hogy a szabadban dolgozzunk. A porta pedig arra, hogy ezt ott tegyük. És ha már ott voltunk, akkor muszáj volt elmenni egy kicsit sétálni a patak mentén.

A nyári napokat idéző napsütés ellenére a kertben az őszi munkákat kellett végezni. Most szabadítjuk meg meg a zöldségest az elfagyott növényektől. A diót is össze kellett szedni, amihez meg a dióleveleket kellett összegyűjteni, mert a lehullott levelek között elbújnak, és már csak a talpam alatti ropogásról tudom, hogy dióra leltem.

Az első fagy

Egy ideje érezzük, hogy ősz van. A hűvös reggelek, a korán érkező esték mind erre figyelmeztetnek. A fagy viszont mintha túl korán érkezett volna. Reménykedtünk most is, hogy talán még nem fog fagyni, vagy nem annyira. Aztán ahogy mentünk a porta felé, reményünk egyre csökkent. Az út menti szőlők levele mintha leperzselődött volna, a diófákról pedig zölden potyogott a levél. Megérkezve pedig már kétségünk sem volt, hogy az első fagy a portát is elérte.

A zöldségesben a paprikák, paradicsomok mind lefagytak. Még szerencse, hogy ezek nagy részét a múlt héten leszedtük. A maradék már csak próba volt, hátha be tud érni. Lefagyott a bab és a cukkini is. A bodza bokor alatt lévő saláta viszont megúszta. A káposzta, a karalábé és a répa meg sem érezte a fagyot.

Korábban már írtam, hogy a répát bakháton neveljük. Kíváncsi voltam, hogy a bakhát hogyan néz ki belülről, ezért egy helyen megbontottam.

A répák szépen sorakoznak egymás mellett. (Mondjuk egy egyelés ráfért volna, de ez elmaradt.) Viszont az is látszik, hogy hirtelen fejeződnek be a feltöltés alján, ahol elérik a kemény talajt. Jó lenne, ha mélyebben lenne puha a föld, de így is szép csomagot vettem ki.

A hétvégi napos időben jól esett kertészkedni. Lenyírtuk a füvet, összeszedtük a lepotyogott diót, és előkészítettük a tavaszi hagymások helyét. Közben a sparhelt melegítette a szobát és az ebédünket, amihez természetesen a kertből szedtük a szőlőt.

Belső munkák

A ház felújítás tervezésénél a sokféle szempont között a pénz a legkevesebb. Meg az idő. Ebből kiindulva az apró lépések taktikáját választottuk. Ahhoz, hogy kényelmesen lehessünk a házban, minimum feltételként a konyha és az egyik szoba festését határoztuk meg. Ez előtt azonban a villanyvezetékek részére a csöveket is betesszük a falba, hogy legalább amiatt ne kelljen újra dúlni a szobát. Másik fontos teendő a falak vizesedésének megakadályozása (csökkentése).
A kivésett falon jó megfigyelhetők a különböző rétegek. A tömésfal először egy vályog simítást kapott, amit később többször lemeszeltek. Valamikor később a meszelt falra húztak egy vékony réteg cementes vakolatot. Vélhetőleg így akarták simává tenni a falat.

A vízszigetelés hiányában a talajpára akadálytalanul jut be a falakba, de a cementes vakolat miatt meg is reked ott. Ennek megszüntetésére levertük a vakolat alsó részét, és a páraáteresztést biztosító mészhabarcs vakolattal újra vakoljuk.

A vakolat fennmaradását a falra szegezett rabicháló segíti. Ennek felszereléséhez speciális rögzítőt alkalmaztunk. Ez egy sörös kupakból és egy kellően hosszú szegből áll. (A rögzítő beszerzési ára jelentősen csökkenthető, ha jóban vagyunk a kocsmárossal.)

A kupakot a szeggel átütöttük, majd a falba verve megfogattuk vele a hálót. A falra csapott vakolat hálón átmegy, azt körülveszi, így a háló beépül a vakolatba, és azt erősíti.
A hétvégi szép időben a fal első vakolásával tudtunk végezni. Így biztos, hogy folytatása következik.