Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem az ősz a sárguló és hulló falevelek mellett a ködöt, a szitáló esőt és a nyirkos hideget is eszembe juttatja. Ez a hétvége szerencsére nem ilyen volt. A szép napsütés, a késő nyári meleg csábított arra, hogy a szabadban dolgozzunk. A porta pedig arra, hogy ezt ott tegyük. És ha már ott voltunk, akkor muszáj volt elmenni egy kicsit sétálni a patak mentén.
A nyári napokat idéző napsütés ellenére a kertben az őszi munkákat kellett végezni. Most szabadítjuk meg meg a zöldségest az elfagyott növényektől. A diót is össze kellett szedni, amihez meg a dióleveleket kellett összegyűjteni, mert a lehullott levelek között elbújnak, és már csak a talpam alatti ropogásról tudom, hogy dióra leltem.
2 megjegyzés:
Én meg hivatalból dolgoztam. Tegnap dióztam, s mire ma visszaértem, mintha tegnap semmit sem tettem volna, minden tele volt diólevéllel.
Végre rajtam kívül valaki, akinek nem az ősz a kedvenc évszaka! Nekem is az ősz a sötétedést, a nyirkosodást, a hideg időt jelenti. De kétségkívül a színei gyönyörűek! Már hétvégén is megcsodáltam, ahogy a falunkba autóztunk, de ma az is megdöbbentett, hogy még Pesten (pontosabban Budán) is milyen gyönyörű most az ősz!
Megjegyzés küldése