2011. június 26., vasárnap

Képtelenség

Tombol a nyár (no jó, most hétvégén kevésbé), nőnek a növények (főleg a gazok), és mégsem tudtom bemutatni a porta legújabb eseményeit. A képtelenségünk abból adódott, hogy vagy elfelejtettük vinni a fényképezőgépet, vagy az elvitt gép akkuja hagyott cserben. Így most képek nélkül próbálok átfogó képet adni a porta jelen állásáról.
A kertben kiszedtük a borsót, mely idén bőséges terméssel örvendeztetett meg minket. Leszedtük a néhány szem eprünket. Ez mennyiségre nem volt sok, de annál finomabb. Természetesen sokkal zamatosabb, mint a szeddmagadból való. Érik a málna és ribizli is. Ezen kívül rengeteg gaz pusztult el az utóbbi időben, némi lélegzethez juttatva ezzel kedvenc növényeinket.
A házban feltártuk a tisztaszoba ablaka átépítésének nyomait. Magyarán levertük a vakolatot az ablak körül. Így most világosan látszik, hogy régen két kisebb ablak volt, amit később egy nagyra cseréltek ki. Ez a nagy - valószínűleg a sarkok süllyedése miatt - mára annyira deformálódott, hogy rendesen már nem is csukható. Mindenképpen javításra, leginkább cserére szorul. Részletek később.

2011. június 5., vasárnap

Kapufestés

A kaput alig vesszük észre, pedig előtte megy el az utcán az ember, és azon keresztül megy be az udvarra. A kapu az első, amivel találkozik, tehát nem mindegy, milyen az a kapu. A porta kapuja kopott és rozsdás és csúnya ...

... volt eddig. Most alapos megújító kezelésnek vetettük alá. Először a flexre szerelt drótkefét vetettük be a rozsda és a régi festék eltávolítása érdekében. A festék azonban helyenként nagyon ragaszkodó volt, és nemigen akart lejönni. A maratás talán jobb megoldás lett volna.
Következő lépésben rozsda visszaalakítóval kentük le kívül-belül, majd jöhetett a festés, amely után a korábbinak megfelelő felújított állapot jött létre.
Sajnos az egyik kapuszárny alja már olyan rossz állapotban van, hogy előbb-utóbb komolyabb javításra szorul.

2011. május 6., péntek

Vadvirágok

Eléggé elmaradtunk az ültetéssel, ezért hét közben szakítottunk arra időt, hogy felkeressük a portát, és foglalkozzunk egy kicsit a kerttel. Időközben Robi is meggyógyult, és segített nekünk a föld rotálásában. Hiába, hogy egy hónapja már átforgattuk a földet, időközben úgy letömörödött, hogy szükségünk volt Robi géperejére. A megmunkált földbe uborka, krumpli, kukorica, napraforgó és bab került.
Közben a korábban ültetett növényeket is ellenőriztük, és örömmel tapasztaltuk, hogy szépen növögetnek. Remélem, az utóbbi napok fagyos éjszakáit is átvészelték.
Sajna a nem ültetett növényeknél is a gyors növekedést tapasztaltuk. Tulajdonképpen fantasztikus, hogy némely fűnek már kalásza van. Robi mellett tehát a fűkaszát is munkára fogtuk, és a szabadon lévő területet jól megkopasztottuk. Néhány órás brummogást követően megállapodtunk abban, hogy mennyivel praktikusabb lenne birkát tartani, olyat amelyik nem benzinnel működik. A brummogás helyet elég lenne meglapogatni a birka oldalát, és megdicsérgetni, hogy milyen szépen legelészik.
A kaszálás viszont arra is remek alkalom, hogy közben gyönyörködjek az apró kis virágokban. Gyorsan elő is szedtem a fényképezőgépet, megörökíteni ezeket apró csodákat. Íme egy kis ízelítő:

2011. május 3., kedd

Kerti képek

Nehéz úgy kertészkedni, hogy az embernek kevés ideje jut a kertre. Ha pedig éppen lenne idő, akkor meg az időjárás olyan nem kertészkedős. Így aztán az utóbbi időben inkább csak figyeltük a növények fejlődését, semmint tettünk volna növekedésük elősegítése érdekében. Persze ez most nem panaszkodás, mert a kert figyelése sem megvetendő időtöltés, sok széppel találkozhat közben az ember.
Például a tulipánokkal, melyek közül még a hétvégén is nyílott néhány.

Virít az eper is, pedig nem is idejében telepítettük. Bár igazából nem is telepítettük, csak a kidobásra ítélt töveket mentettük meg, mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy szeret-e a portán lenni.
Az eper mögött pedig a hagymák növekednek, bár evéshez még nem elég nagyok.
És szépen kisorjázott a borsó is a föld alól, jót tett neki a sok eső.
Sajnos a fűnek még jobbat tett, a képen látszik, hogy nem fogta vissza magát. Kénytelenek leszünk majd mi visszafogni.

2011. április 25., hétfő

Beteg Robi

Még az ünnep előtt egy napot arra szántunk, hogy a zöldséges frissen felszántott földjét átrotáljuk, és mindenféle magot, meg gumót dugdossunk bele. Ehhez persze Robi barátunk hathatós segítségére is szükség volt, hiszen ő kihagyhatatlan egy ilyen művelet során. Robinak viszont nem ment a munka. Hiába huzigáltuk a behúzó zsinórját, pumpáltuk bele a benzint, csak nem indult. Robi nélkül azonban a rotálás szóba sem jöhet, ezért bölcs belátással figyelmünket a korábban levágott gallyakra összpontosítottuk, és a költő óhajának megfelelően egy nagy-nagy tüzet raktunk belőlük. Később már sikerült Robit is meggyőzni arról, hogy a tétlenség egyetlen ellenszere az, ha beindul a motorja. Ekkor derült ki, hogy Robi ténylegesen beteg: olajat köpött a kipufogón keresztül. Mivel egészséges motor ilyet biztosan nem tesz, Robit aznapra véglegesen mentesítettük mindenféle további zaklatás alól.
Később Robi egészségi állapota feletti aggodalmunkban meglátogattunk egy szakműhelyt, ahol megtudtuk, hogy az ilyen gépeket nem szerencsés felborítva tárolni, még akkor sem, ha a helytakarékosság okán ez igen praktikus lenne. A műhelyben el is vállalták Robi kitisztítását, ami megnyugtató abból a szempontból, hogy nagyobb baja nincs szegény Robinak. A tanulság pedig az, hogy a helytakarékos tárolásnak ára van.
És hogy a végére az ünnephez méltó szépség is jusson, bemutatom a portáról származó egyik tulipánt. Tudván, hogy ezekben a virágokban később már nem gyönyörködhetünk, magunkkal hoztunk egy takaros csokrot, mely lakásunk húsvéti dísze volt. A meleg szobában kitárulkozó virágkehely feltárta belsejének teljes szépségét. 

2011. április 12., kedd

Hagymá(so)k

Az elmúlt hétvégén igazi áprilisi idő volt. Bentről nézve szépen sütött a nap, odakint pedig a szél kergetett vissza a szobába. Amolyan itt sem jó, ott sem jó állapotba kerültünk. Ennek ellenére azért volt kertészkedés is, meg készült néhány kép is.
Az előkert korai tulipánjai már elvirítottak, most ez a későbbi fajta kezd nyílni. Érdekes virága van ennek a tulipánnak. Kezdetben ilyen csúf rózsaszín, majd később, ahogy öregszik a virág, a szirmok széle egyre fehérebb lesz, és a rózsaszín is lilás árnyalatúvá válik.


A fokhagymák észrevehetően nőttek az elmúlt két hét alatt. Szépen fejlődnek a vörös hagymák is, szép sorban dugdossák ki a fejüket a föld alól. Sajnos a szél nagyon szárítja a talajt, ezért a bőséges öntözés mellett az első fűnyírásból keletkező nyesedéket is leraktuk takarásnak. Reggelre aztán kiderült, hogy a mulcs nem csak a kiszáradástól óvja a talajt, de a hajnali fagy ellen is jelent némi védelmet.
Fokhagymák

Zöldhagymák
A kerti munkákba belefért még a zuhany előtti terület gyepesítése. (Ez legalább 2 négyzetméter.) Itt leginkább a még mindig bujkáló üvegcserepek felfedezése volt nehéz. Pedig a zuhany előtt nem igazán vannak jó helyen. Ültettünk még borsót is, vagy 3/4 kilót. Most pedig várjuk, hogy valami komolyabb eső is legyen, hogy beáztassa az elültetett magokat.

2011. április 5., kedd

Újabb lelet

Legutóbb a pince mögötti terület rendberakása volt soron. Annak idején az ólakból kikerült rossz fákat raktuk ide. Ezeket most fel kellett fűrészelni, utána pedig beraktuk a kamrába, amit most kineveztünk fáskamrának. Az elrámolt fakupac alól került elő a kút betontetejének másik fele. A fedél egyik felét már korábban megtaláltuk, az a kút mellett süllyedt a földbe. Ez pedig néhány méterrel odébb felejtődött a föld alá. A két fél fél birtokában ki is cseréltük a korábbi deszka fedelet a betonra. Ez mégiscsak biztosabb védelmet jelent a kút fölött.

Lefedett kút

Ha már így belejöttünk a rendezkedésbe,elbontottuk a félig összedőlt kemencét. Az alap építéséhez használt blokktégla nem teljesen autentikus, viszont évtizedekig jó volt. És mivel vakolva is volt, igazán nem látszott, hogy nem tömör.
Ilyen alapja volt a kemencének