Elolvadt

A legutóbbi kiadós havazás másnapján csodálkozva tapasztaltuk, hogy a portánál már elolvadt az egybefüggő hótakaró. A kertben már csak kis hófoltok voltak. Ennek megfelelően viszont jól felázott a talaj a sok víztől. A házban 5,5 fok volt, ami szerintem nem rossz fűtés nélkül. A szomszéd kecskéje természetesen most is nálunk tanyázott, hiszen látható, hogy itt milyen szép zöld a fű.A falusi hírmondás szerint a másik kecske felakadt valahol, és le kellett vágni. (Most már csak egy állatnak van esélye arra, hogy köze legyen valamiféle pörkölthöz.)
A virágoskertet közelebbről is megnézve már látszanak a tavaszi virágok kis hajtásai, sőt két kis hóvirág már virít is. Ezeket később át akarom ültetni valami védettebb helyre, például az orgona bokrok alá.

Képek

Néhány hete már elolvadt a hó, és azt lehetett hinni, hogy közel a tavasz. Persze január közepén ez még túl korai is lett volna. A héten aztán megmutatta a tél, hogy van még mit kirázni a fekete hasú felhőkből, és fehér hólepellel takarta be a portát. Látszólag alszik minden a fehér dunna alatt.

Szomorúnak és kihaltnak gondolnánk ilyenkor a házat, de a tornácra behullt hó őrzi a látogatók lábnyomát.
A porta arra vár a hó alatt, hogy a tavaszi napsütés meleget és életet hozzon falai közé. Mi pedig arra várunk, hogy elolvadjon a hó, a langyos szellő felszárítsa a földet, és a tavaszi napsütés előcsalogassa a virágokat.

A vályog dícsérete

A most következők tulajdonképpen nem a portáról szólnak, bár valahol mégis, mert lelkem egy csücske már a portához kötődik, és ez a legváratlanabb helyzetekben képes a felszínre bukkanni.
Történt, hogy a közeli nagyáruházban vettem egy kliviát a kedvesnek. A pénztáros, mivel mögöttem senki sem volt, ráért megcsodálni, és meg is dicsérte, milyen szép virág. Aztán elmesélte, hogy régen neki is volt, amikor még egy régi parasztházban lakott. A ház vályogból épült, jó vastag falai voltak és mély ablakpárkánya, ahol jól elfértek és jól érezték magukat a virágok. Aztán átköltöztek a mostani házukba, és a virágok elpusztultak. Mondtam neki, hogy ebből is látszik mennyivel jobb a vályogház, persze, ha rendben tartják. Mire megjegyezte, hogy akkor egy kosár fa elég volt a napi fűtéshez, most meg csak úgy eszi a szenet a kazán!
Ehhez már nem lehet sokat hozzá tenni. A virágnak sikere volt.

Rövid látogatás

A hétvégén tettünk egy gyors kirándulást a portára. A párás-ködös idő, a szitáló eső nem tette különösen vonzóvá az utazást, viszont már régen voltunk ott, és körül kellett nézni. A hó elolvadt, a kert annyira felázott és sáros volt, hogy a kocsival nem is álltunk be.
A házban most 4 fok volt, és maradt is annyi, mert rövid ottlétünkhöz nem fűtöttünk be. A légkollektoros szellőztetés hatása viszont határozottan érződik. Most nincs az az áporodott szag, ami mindig fogadott minket tavaly télen.
A tető átnézésekor egy helyen találtunk javítani valót: az egyik cserépléc göcsörtös volt, és megroppant a hó alatt. Sürgős javítás nem szükséges, így azt tavaszra halasztottuk.
Az egerek elleni harcban mégiscsak bevetettük a ragacsot, sok-sok egér bánatára. A kecskék pedig most két házzal odább voltak.

Helyzetjelentés

A hétvégi látogatás során a következőket tapasztaltuk a portán:
A ház alaposan lehűlt, mindössze két fok volt belül. (Kívül -10 körül.) Csak a konyhát fűtve estére sikerült normális, húszfokos hőmérsékletet előállítani. Az egyetlen konyhai sparhelttel esély sincs a ház kifűtésére, így ideiglenesen az ágyak kerültek a konyhába. Azért éjszakára kellett a dupla takaró, meg két réteg hálózsák, mert reggel már hideg volt.
A porhóval támadó tél szépen behavazta a padlást is. Úgy nézett ki, mintha porcukorral szórták volna be.
Az egérfogó működött, két csekélyértelmű egér lett az áldozat. A harmadik egérfogóról viszont megint eltűnt a dió. De azért nem adjuk fel. Mi türelmesek vagyunk, az egerek pedig éhesek lesznek.
A falu szép így téliesen, havasan.
Ja, egy hólapátot is be kell szerezni.

Melegítő ital

A nyár melege érlelte, az üst melege tisztította. Zamatos lett és erős. Ünnep az ebéd elején, melengető a hideg téli estéken. Lefőtt az idei pálinka adagunk, amely részben a porta körtéjéből is készült.
Tavaly próbálkoztunk először a körtének a komposztálástól eltérő ilyenfajta felhasználásával. Az eredmény engem is meglepett. A saját termésből készült pálinka esetén pontosan tudom, hogy milyen gyümölcs került a hordóba. Ezek a fák mindenféle műtrágyától és vegyszertől mentesek, tehát a pálinka is bionak tekinthető. Az érett és egészséges gyümölcsök használata pedig a nem kívánt mellékízektől mentesítették a végső nedűt.
A kertben lévő körtefa finom és zamatos termésének nagy része - a szomszédoktól kapott gyümölccsel együtt - így a cefrés hordóban kötött ki. Ezt főzettük le a héten egy, a portához viszonylag közel lévő főződében. Az eredmény a víztiszta és erős gyümölcsital lett. Ebből néhány üvegnyi már a pincében pihen. Másik része pedig eperfa hordóba fog kerülni további érlelés végett. És persze az ünnepi étkezésekhez is jut belőle aperitifnek.

A szomszéd fűje

Hetek óta nem jártunk a portán, és most is csak egy rövid kiszaladásra volt lehetőség. Igaz, hogy nagyobb munkákat nem terveztünk erre az időszakra, de azért jó ránézni a házra. Például megnézni a diótermést, amely a padlóra terítve szárad. Vagy ellenőrizni az egérfogókat, hogy jól működnek-e. Ezekkel kapcsolatban határozott meggyőződésem, hogy ezt az eszközt kifejezetten az egerek intelligenciájának növelése céljából találták ki. Az csak a látszat, hogy egy egérfogó célja az egér pusztítása. Valójában az egerek szelekcióját végzi: az okos egér lelopja róla a dióbelet, az ügyetlen egér pedig életével fizet ügyetlenségéért.
Nálunk csak okos egerek laknak!

Beigazolódott, hogy igaz a mondás: a szomszéd fűje mindig zöldebb. Csak most mi vagyunk a szomszéd, és a szomszédunk kecskéi vették észre, hogy nálunk sokkal finomabb a fű. Ezért aztán néhány kerítést legyőzve megjelentek nálunk, hogy itt legelgessék le a füvet.
Mi pedig elkezdtünk utánanézni, hová is tettük a pörkölthöz való bográcsot.