A most következők tulajdonképpen nem a portáról szólnak, bár valahol mégis, mert lelkem egy csücske már a portához kötődik, és ez a legváratlanabb helyzetekben képes a felszínre bukkanni.
Történt, hogy a közeli nagyáruházban vettem egy kliviát a kedvesnek. A pénztáros, mivel mögöttem senki sem volt, ráért megcsodálni, és meg is dicsérte, milyen szép virág. Aztán elmesélte, hogy régen neki is volt, amikor még egy régi parasztházban lakott. A ház vályogból épült, jó vastag falai voltak és mély ablakpárkánya, ahol jól elfértek és jól érezték magukat a virágok. Aztán átköltöztek a mostani házukba, és a virágok elpusztultak. Mondtam neki, hogy ebből is látszik mennyivel jobb a vályogház, persze, ha rendben tartják. Mire megjegyezte, hogy akkor egy kosár fa elég volt a napi fűtéshez, most meg csak úgy eszi a szenet a kazán!
Ehhez már nem lehet sokat hozzá tenni. A virágnak sikere volt.
2 napja
2 megjegyzés:
Csak itt megint a szokásos gond: ahhoz, hogy jó legyen ott a virágnak, ott kell lakni és minden nap fűteni kell...
A volt tulajunk mesélte, hogy a gázas lakásuknak többe kerül a fűtése, mint a tömésházé volt. Valamit csak tudtak a régiek!
Megjegyzés küldése