Beteg Robi

Még az ünnep előtt egy napot arra szántunk, hogy a zöldséges frissen felszántott földjét átrotáljuk, és mindenféle magot, meg gumót dugdossunk bele. Ehhez persze Robi barátunk hathatós segítségére is szükség volt, hiszen ő kihagyhatatlan egy ilyen művelet során. Robinak viszont nem ment a munka. Hiába huzigáltuk a behúzó zsinórját, pumpáltuk bele a benzint, csak nem indult. Robi nélkül azonban a rotálás szóba sem jöhet, ezért bölcs belátással figyelmünket a korábban levágott gallyakra összpontosítottuk, és a költő óhajának megfelelően egy nagy-nagy tüzet raktunk belőlük. Később már sikerült Robit is meggyőzni arról, hogy a tétlenség egyetlen ellenszere az, ha beindul a motorja. Ekkor derült ki, hogy Robi ténylegesen beteg: olajat köpött a kipufogón keresztül. Mivel egészséges motor ilyet biztosan nem tesz, Robit aznapra véglegesen mentesítettük mindenféle további zaklatás alól.
Később Robi egészségi állapota feletti aggodalmunkban meglátogattunk egy szakműhelyt, ahol megtudtuk, hogy az ilyen gépeket nem szerencsés felborítva tárolni, még akkor sem, ha a helytakarékosság okán ez igen praktikus lenne. A műhelyben el is vállalták Robi kitisztítását, ami megnyugtató abból a szempontból, hogy nagyobb baja nincs szegény Robinak. A tanulság pedig az, hogy a helytakarékos tárolásnak ára van.
És hogy a végére az ünnephez méltó szépség is jusson, bemutatom a portáról származó egyik tulipánt. Tudván, hogy ezekben a virágokban később már nem gyönyörködhetünk, magunkkal hoztunk egy takaros csokrot, mely lakásunk húsvéti dísze volt. A meleg szobában kitárulkozó virágkehely feltárta belsejének teljes szépségét.