Mire jó egy háromnapos hétvége? Hát arra, hogy befejezzük a mellvédfal vakolását. Persze a három nap arra is jó, hogy kicsit lazábbra vegyük időbeosztásunkat, ezért utazásunkat biciklivel oldottuk meg. Ráadásul a hosszabb utat választottuk, amely nagyszerű látvánnyal kényeztet minket, kiváltképp olyan tiszta időben, amiben pénteken volt részünk. Így aztán egy jóleső tekerés után érkezünk a portára, ahol egyből megdupláztam a vakolóbrigád létszámát.
Kihasználva a jó időt, a főzést a kertbe költöztettük a konyhából, aminek eredménye egy finom bográcsgulyás lett. Közben ellenőriztem a pincében tárolt sör hőmérsékletét is (megfelelő volt. :), meg aztán a hőség enyhülését is meg kellett várni, szóval nem csoda, hogy csak késő délután láttunk neki a mellvédfalvakolás befejezésének. Az este azonban nem várt meglepetést tartogatott, mert bár jobb úgy vakolni, hogy nem ég szét az ember a napon, de nagyon rossz úgy vakolni, hogy közben a szúnyogok hada vacsorának néz minket.
Másnap aztán ezért inkább a napközbent választottuk a munka idejének, bár most nem volt előny a tornác déli tájolása. Azért végül csak befejeztük a mellvédfal simítását.
Így nézett ki a fal, amikor belekezdtünk a munkába. Az alapvakolatot a brigád másik fele már múltkor felrakta, és az oszlopok alját is kiigazította:
2 megjegyzés:
Klassz, szépen haladtok!
Köszönöm, Annamarie!
Csak az a baj, hogy a pénzünk is annyi, mint az időnk. Ezért aztán csak kicsiket tudunk lépegetni. De annak legalább látszik az eredménye.
Megjegyzés küldése