Leletek

A kert elrendezésének olykor nem várt hozadéka is van: olyan tárgyak kerülnek elő, melyek eddig a föld alá rejtve pihentek. Igencsak tudnám értékelni, ha például olyan római kori agyagkorsóra bukkannék, melyet egykori tulajdonosa ásott el, pénzének jelentős részét belerejtve. Az sem lenne megvetendő, ha a nagypapa dugi pálinkás hordója kerülne felszínre. A mi leleteink azonban sajnos ennyire nem romantikusak, nekünk csak az egykori szemétgödör tartalma jutott. Volt benne pillepalack feje, meg lába, rengeteg.A szemétdomb szétbontása után azért elég változatos leletanyag gyűlt össze, volt benne üvegpalack, gumiabroncs, lyukas lábos meg még sok egyéb. A régészek
néhány ezer év múlva bizonyára örömmel vállalkoztak volna ennek aprólékos feltárására, de mi most megfosztottuk őket ettől a lehetőségtől, és egyelőre csak a megfelelő mennyiségű kukazsák beszerzésére koncentrálunk.
A kert másik részében vasabroncsokat találtunk. A ház előtt egy betemetődött fém lapra leltünk. Ez pont úgy nézett ki, mint a vízóra akna teteje. Kár, hogy vezetékes víz nincs a faluban. Akna hiányában ez a fedél önmagában lapult a föld alatt, egészen mostanáig.

Barátunk, Robi

A tereprendezést követően már a zöldséges kert újraélesztésére koncentráltunk. A dombok és völgyek eltüntetése után a tavalyi területnél lényegesen nagyobb hely áll rendelkezésünkre, csak fel kellett törni. Nagy géppel nem érdemes nekilátni, mert ahhoz kicsi a terület. Ásóval sem érdemes kísérletezni, mert ahhoz meg túl nagy a terület. A megoldást Robi segítsége jelentette. Robi nem más, mint a sok-sok más kis- vagy nagyobb kertben hűségesen működő kapálógép. A hétvégén Robi nekünk segített be.
A terepsimogatást végző traktor igyekezett jól betömöríteni a talajt, de szerencsére hétközben segítségünkre jött az eső, és jó mélyen feláztatta a földet. A hétvégi napsütésben pedig megérkezett Robi, és halk brummogással nekiveselkedett a kertnek. Aztán csak brummogott és brummogott. Néha megállt, bedöntött egy-egy felest (vagy egészest?), aztán nyomta tovább. Délutánra pedig az egész, zöldségesnek szánt terület fel lett kapálva. (Magyarán mondva.)
És hogy ne maradjon olyan üresen, a frissen szántott (rotált) földbe került néhány sor borsó, dughagyma és krumpli. Jövő hétvégén pedig folytatódik a tavaszi ültetési projekt.

Terepsimítás

Végre elérkezett a terep elsimításának az ideje. A falubeli segítség gyorsan tüntette el a kert dombjait és völgyeit. Azt nem mondom, hogy végül tükörsima felületet kaptunk, mert a kialakult terep pl. teniszezésre egyáltalán nem alkalmas. De arra megfelelő, hogy ezzel területtel is növeljük majd a tavalyi zöldséges kertet.
A következő két kép a kötelező ilyen volt és ...ilyen lett. Remélem, hogy nem csak a középen lévő bodzabokor zöldülésén lehet lemérni az eltelt időben történt változásokat.

Végleges helyére ültettük az ősszel kapott facsemetéket is. Ezek most amolyan meglepetés fák lesznek, mert a kecskék titkos élelmiszer tartalékuknak nézték a fácskákat, és alaposan megrágcsálták, így meglepetés lesz ha kihajtanak. Mindenesetre az időjárás segítségünkre volt, mert az ültetés után az égiek vették át a locsolás feladatát.

Újabb lakó

Továbbra is a tereprendezésre készülve, elköltöztettük azokat a farakásokat, melyek eddig a kert közepén voltak. Az egyik alatt egy fűszálakból, növényszárakból és falevélből álló gombolyagot találtunk. Ezt kibontva egy álmos süni bukkant elő, aki láthatóan nem igazán értette, hogy hová tűnt a feje fölül a dunna. Kis barátunkat először megkértük, hogy álljon modellt a fotózáshoz, majd a jól sikerült felvételek birtokában őt is átköltöztettük az új farakás mellé. A süni először szemügyre vette az új lakhatási lehetőségeket, s miután megfelelőnek ítélte a cserelakást, becammogott a faágak közé. Most ez a farakás az új otthona:

Folytattuk ...

a ház körüli rendezkedést, további cserép és tégla törmelék kupacokat számoltunk fel. Ezáltal viszont felszínre került a régi szemétdomb maradéka is. Ide annak előtte mindenféle szerves és szervetlen hulladék került. Az előbbivel ma már nincsen gond, az utóbbi az, amit most ki kell válogatni, és majd a kukások gondjaira bízni. Ezt követően pedig egy tolólapos géppel elrendeztetjük a terepet, hogy megszűnjenek a hegyek és völgyek.
A tavaszi napsütés egyébként nem csak minket, hanem az ibolyákat is kicsalogatta. Helyenként sűrű foltokban nyíltak a sarjadó fű között.
És akadt egy albérlőnk is, aki egy régi gerendán élvezte a nap melegét. Valószínűleg a most felszámolt téglarakásban lakott. Ő kevésbé értékelte a téglákkal kapcsolatos serénykedésünket, és odább költözött a félrerakott kövek közé.