Néhány hete már elolvadt a hó, és azt lehetett hinni, hogy közel a tavasz. Persze január közepén ez még túl korai is lett volna. A héten aztán megmutatta a tél, hogy van még mit kirázni a fekete hasú felhőkből, és fehér hólepellel takarta be a portát. Látszólag alszik minden a fehér dunna alatt.
Szomorúnak és kihaltnak gondolnánk ilyenkor a házat, de a tornácra behullt hó őrzi a látogatók lábnyomát.
A porta arra vár a hó alatt, hogy a tavaszi napsütés meleget és életet hozzon falai közé. Mi pedig arra várunk, hogy elolvadjon a hó, a langyos szellő felszárítsa a földet, és a tavaszi napsütés előcsalogassa a virágokat.
3 napja
3 megjegyzés:
Gyönyörű ez a tél, a sok hó, de én is mennék most már szívesen kifele belőle, erre ma mit hallok mindenhol? Hogy még legalább két hétig ilyen hideg marad és még sok-sok hó is fog esni.
Húúú! Remélem nem olvastam valamit félre?? Gondolom ezek a lábnyomok a tornácon a hóban, a Ti lábnyomaitok, és nem "meglepetés" lábnyomok???!!!!!! :-)
Szerencsére semmiféle meglepetés nem járt a lábnyomokkal, mert azokat saját magunk hagytuk ott.
Megjegyzés küldése