Kényszerszünet

Az a fura helyzet állt elő, hogy szabadságra mentünk a portáról, mégpedig egyenesen haza.
Kezdve az elején: szerdán mentünk a portára, részben biciklivel - az élvezet végett, részben pedig kocsival - mivel cipelni is kellett mindenfélét. Biciklizni jó dolog, bár ebben a melegben kicsit kevésbé. Kedvező, hogy Aprófalva egy, szinte forgalommentes mellékútról közelíthető meg. Hátrányos viszont, hogy a közbeeső falvak mindegyike között van egy-egy domb, és a szél is mindig szemből fúj. Nem mondom, hogy az út menti kocsmák láttán nem fogott el a vágyakozás némi hideg sör után, de kitartottam, tudván, hogy a pincében vár a megfelelő hőmérsékletű ital.
Mostanában a legfontosabb feladat a tetőátrakás előkészítése. A cserépléceket teljes egészében cserélni kell, és előzetes szemlénk szerint a meglévő cserépnek is bő harmada - fele alkalmatlan a visszarakásra. A cserepek pótlására a közeli városból vettünk bontott cserepet. Most ezek mosásába kezdtünk bele, hogy megszabaduljanak az elmúlt 60-70 év koszától. Különböző módszereket kipróbálva a magasnyomású mosó vált be a tisztításhoz. Sajnos ma reggel a mosó megelégelte, hogy csak a szórófejen keresztül engedje ki a vizet, és máshol is el kezdett folyni. Az önállóságnak ezt a fokát már nem tolerálva egy szerviz felé vettük az irányt, így jelenleg kényszerszünetet tartunk - otthon.
A mostani kánikula ellensúlyozására egy hűsítő kép: így nézett ki a leszállított cseréprakomány télen.