Korábban már írtam, hogy az alumínium keretű légkollektor kevésbé illik a portához, mint egy fából készült szerkezet. A hátsó szobához felhelyezett kísérleti darab után két újabb is készült. Az egyiket az alumínium helyére, az első szoba falára tettük, míg a másik a leghátsó - egyelőre használaton kívüli - szoba szellőzést volna hívatott megoldani.
Amikor reggel megérkeztünk a házhoz, a belső hőmérséklet 6,5 fok volt, a páratartalom 64%. Befűtöttünk a konyhai sparheltbe, a nap is szépen melengette a szobát, és a szép napsütésben a két kollektor is vígan duruzsolt. A szobába érkező levegő (a kollektor termosztátja szerint) 45 fok körüli volt. Délben már 10 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A házban hagytunk egy min-max. hőfokot is mutató hőmérőt, így már jobban megfigyelhető lesz a légkollektorok hatása.
A harmadik kollektor felszerelése közben váratlan akadályba ütköztünk: ahol a falon a bemeneti nyílást kellene vágni, ott terméskőből épült a fal. Ennek átfúrása sokkal nagyobb feladat, mint a vályogfal esetén volt, így ezt most elhalasztottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése