Új légkollektor

A légkollektorral kapcsolatos tapasztalatok a következőkben összegezhetők: a légkollektor a fűtést nem helyettesíti, de a ház szellőztetését gyakorlatilag megoldja. A házban a konyhából két szoba nyílik. Abban, amelyik falára felszereltük az első légkollektort, érezhetően frissebb a levegő, mint a másikban. A falak lényegében kiszáradtak. A hidegebb idő beköszöntével még melegebb is volt, mint a másik szobában. Azonban hiába hagytuk nyitva az ajtót, egy légkollektor nem képes mindhárom helyiség szellőztetését megoldani. Ezért a cél, hogy szobánként legyen egy külön légkollektor.
Az újabb szerkezet fából készült, egyrészt a költségtakarékosság okán, másrészt mert ez jobban illik a házhoz, (leszámítva azt, hogy eleink még hírből sem ismerték a légkollektort).

A légkollektor felső részét ilyenkor még nem süti meg a nap.
Az oszlop sajnos széles árnyékot vet. Ez egy kellemetlen helyi adottság.
A középső léc a polikarbonát behajlását hivatott kivédeni, a vízszintes csík a mellvédfal tükröződése.

A fa keret jobban illeszkedik a tornác nyílászáróihoz, mint az alumínium.
A kollektor tetejét a téli napforduló idején fogja nap érni, de akkorra az alja már árnyékban lesz.

A kollektor rögzítését a falba vert tipli és az abba csavarozott szekrényakasztó biztosítja.