Bolond április

Köztudott, hogy az április bolondos hónap, de az utóbbi napok időjárása még erre is rátett. Márciusban nagyon nem akart véget érni a kora tavaszi idő. Hosszasan hűvös volt. Aztán megjött az április, és berobbant a nyár. Hirtelen minden kivirított, a fák kizöldültek. Az orgona például már majdnem elvirított, pedig annak csak május elején kéne, hogy a ballagásra legyen virág. Kezd virítani az akác is, pedig még annak sincs itt az ideje. Aztán megunta az április a nagy meleget, és kompenzálásként jött a hideg. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy deres a háztető. Ettől függetlenül idejét éreztük, hogy munkálkodjunk egy kicsit a porta kertjében. A fű például akkora, hogy a fűnyíró már nem bír vele, muszáj volt fűkaszával nekimenni. Szóval elhatároztuk, hogy megyünk, és kertészkedünk.

Azonban az április is résen volt. Reggelre kiadós zápor ébresztett minket. Semmi baj, majd elmúlik. A műholdak is ezt ígérték. El is ment az eső, ki-kisütött a nap. Mentünk mi is. Neki a gaznak a fűkaszával. Közben kiszedtük a tavalyról ott maradt póréhagymát, meg rendeztük a málna sorokat, meg kapáltunk, meg hasonlók. Amikor kifogyott a fűkaszából a benzin, akkor ebédeltünk, meg élveztük a cserépkályha melegét. Délután indultunk a következő menetre, de az április mást eszelt ki. Hatalmas sötét felhő jött, és elkezdett esni. Olyan furcsa nagy szemű eső volt, amiről kiderült, hogy sűrű apró szemű jég. Szerencsére a növényekben nem tett kárt. Aztán ahogy jött, úgy tovább is ment. Nekünk meg ott hagyott egy szivárványt.

Virágtartó

Új növények költöztek a szobába. Megelőzendő, hogy befülledjen a cserepek alja, kellett nekik valami tartó, hogy ne a padlón álljanak. A mintát megkaptam, a kivitelezés már egyszerű volt.

Fenyőlécből készült két H-betű. Ezeket csapolással fogattam egybe, és már készen is volt a tartó. Így a növények locsolása is egyszerűbb, nem kell olyan mélyre hajolni.

Az őzek

Szeretjük a természet közelségét, és a Porta ezt meg is adja nekünk. Olyannyira, hogy már az őzek is beszoktak a kertbe. Majdnem olyanok, mint az a kedves, pöttyös hátú állatka a rajzfilmben. Csak ezek nem kedvesek, főleg akkor nem, amikor lelegelik a frissen ültetett epret. Meg mindent, amit a zöldséges kertben magunknak gondoltunk termeszteni. Érdekes módon a le nem kaszált gyep viszont egyáltalán nem érdekli őket.

Az őzinvázió megszüntetésére kénytelenek voltunk kerítést húzni a kert végébe. (Ahogyan volt az régen is, csak éppen az okát nem tudtuk, és feleslegesnek ítéltük.)

Egyelőre tiszteletben tartják

A nagyi asztala

Úgy alakult, hogy megörököltünk néhány bútort, többek között egy kis asztalt. Amellett, hogy önmagában is szép darab, külön értéke számunkra, hogy ez a nagyszülői hagyaték része. Ez nem csak úgy van, hanem a család múltját, történetét is képviseli. Ha ránézünk, akkor nem csak azt látjuk, hogy itt egy szép asztal, hanem azt, hogy ez a szülők, nagyszülők, dédszülők életének is a része volt. És most része a mi életünknek is.

Az asztal sajátossága, hogy a lapja félbehajtható, és így a fal mellett is megtalálja a helyét. Átmenetileg tehát a portára költözött. És úgy tűnik, hogy itt jól érzi magát.

Bevégeztetett

Korábban már írtam, hogy a szomszéd ház egyre rosszabb állapotban van. A bácsi, aki rendben tartotta, meghalt. Az örökösöknek csak nyűg volt, nem foglalkoztak vele. Közben a víz utat talált befelé. Először az egyik kémény omlott be, utána a födém egy része is. (Pedig jó erős gerendafödéme volt.) A ház életveszélyessé vált.

"Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!" 

 

Őszi virágzás

Ez az októberi hosszú hétvége váratlan meleg időt hozott. Nem emlékszem olyanra, hogy október 23. körül a kertben felállított asztalnál, pólóban ebédelünk. Nem csoda, hogy a cseresznyefa is eltájolta magát, és egy ideje már azt hiszi, hogy tavasz van. Azonban sajnos ezekből a virágokból nem nagyon lesz termés.

Dupla haszon

Szerencsére mostanában van elég csapadék. (És szerencsére nálunk nincs túl sok.) A fű pedig nő, mintha húznák. A ház előtt nem praktikus a magasra növő gyep, ezért a hétvégén fűnyírás is volt. Így már sokkal rendezettebb kinézete van a kertnek.

A levágott kaszálék pedig mulcsként hasznosult a zöldségesben.