A hétvége tartogatott még egy kis napsütéses, kertben dolgozásra alkalmas időt. Ki is használtuk ezt, és felkapáltuk a zöldséges területét. Előtte persze a tavaszról maradt - és ezért már megfelelően érett - trágyát is szét kellett szórni a földön. Miközben taligáztam ezt a becses tápanyagot, azon morfondíroztam, hogy a munkabeosztás valahogy mindig úgy alakul, hogy a trágya cipelése nekem jut. De végül is jó idő volt, hamar széthordtam, amit kellett.
Ezzel végre utolértük magunkat a kerti munkákban, behoztuk azt a lemaradást, amely a késői kitavaszodás következménye volt. Legközelebb csak a tél végén fogunk itt dolgozni. Előbb a metszés, majd a szántás, vetés és a többi, ahogy kell.
3 megjegyzés:
De jó is lenne már ott tartani! De ahogy mondani szokták: a tél minden egyes napja közelebb hozza a tavaszt.
Jó lenne mindig a kertben lenni, de pihenni is kell egy kicsit. Erre van a tél. Pihen a kert és a kertész is.
Lehet tervezgetni, készülődni. Jó időben még metszeni is. Ha meg érkezik a várva várt tavasz, meg lehet szakadni. Ezért gyűjteni kell az erőt most.
Jó pihenést kívánok!
Bő terméssel és jó időjárással megáldott, dolgos kertészkedős új évet kívánok!
Megjegyzés küldése