2015. október 14., szerda

Megint bontunk

Rövid átmenet után, amikor úgy látszott, hogy minden szép és minden rendben van, ismét nekiálltunk bontani. Most a tornác betonját.
Ami ezt a bontási kényszert kiváltotta belőlünk, az a talajpára. A beton a repedések környékén mindig is erősen nedves volt. Most a frissen vakolt és meszelt fal alja is mintha nedvesedni kezdett volna. A beton burkolat nem engedte ki a párát a talajból, így annak egy része a fal felé vette útját, és arrafelé akar kijönni. A burkolat cseréjével ezt a folyamatot akarjuk megszüntetni.
A munkálatok fő eszköze az a nehéz és nagyot ütő vésőgép volt, amelyet egy kölcsönző bocsátott a rendelkezésünkre. Az összetört betont aztán kitalicskáztuk, és csinos halomba raktuk. Most azon gondolkozom, hogy mire is kéne nekünk ennyi betontörmelék.
A korábbi beton egyébként egyszerűen csak a földre volt letéve, két rétegben. Alul egy, nagyobb kavicsokat tartalmazó alap, fölötte pedig finom szemcsés sóderrel (vagy durva szemcsés homokkal?) és sok cementtel készült réteg volt. Dilatációs hézagok nem voltak, így nem csoda, hogy megrepedezett. A tervek szerint a földet is kiemeljük kb. 40 cm mélységig, és sóderrel töltjük vissza. Arra pedig bontott téglából teszünk új padlózatot.

Nincsenek megjegyzések: