2015. május 26., kedd

Bomba sztori

A ház felújítása során a belső megújítása mellett a külcsínt is javítani szeretnénk, ezért most a tornác vakolására készülünk. Ez azért is fontos, mert a régi omladozó vakolat miatt a tornác mindig poros, koszos, és nem tudjuk tisztán tartani. Most levertük a régi vakolatot, és a házfal, meg a mellvédfal is új vakolatot fog kapni.
A ház előtti gaz és felhalmozódott föld eltávolítása közben egy gyanús, hengeres valamit találtunk a földben. Egyértelműen fémből volt, és láthatóan elég régóta lehetett a föld alatt.

A megtalálást mi elvégeztük, úgy gondoltuk, jobb ha a többit a tűzszerészekre bízzuk. A tűzszerész egy órán belül ott volt. Megnézegette a leletet, aztán mindenki elküldött messzire. Arról nincs információ, hogy mi történt, amikor kettesben maradtak. Amikor vissza lehetett menni, a veszélyes tárgy már a füvön hevert.
Kiderült, hogy ez egy világháborús ágyú (harckocsi) lövedék volt, amiből a robbanó részt már korábban eltávolították, de a gyújtó szerkezet még benne volt. A tűzszerész elmondta, hogy ezt szándékosan helyezték a fal mellé. Majd kért egy szemeteszsákot, és a lövedéket berakta a kocsijába.
Búcsúzóul még megnyugtatott minket, hogy errefelé nagy harcok voltak, tehát a kertben lehet még egy-két hasonló dolog.

2014. november 4., kedd

Festéktelenítés

A frissen meszelt falhoz nem illik az ajtók régi mázolása, ezért nekiláttunk azt is megújítani. Az ajtókon sok réteg zománc festék van. Ezt először hőlégfúvóval kezeltük. A felmelegített festékréteget már könnyen le lehetett tolni a fáról. Ezzel a festék nagyjától meg is szabadultunk.
Második lépésként a díszítésekben lévő festéket kellett eltávolítani, amihez a kromofág bizonyult a megfelelő eszköznek. Végül még átcsiszoltuk a fát, és már készen is volt az ajtó a festéshez.

Azért érdekes a régi tárgyak felújítása, mert mindig találkozunk valami meglepetéssel. Most például az ajtóbetéteken, a festék alatt, fedeztük fel a porta régi tulajdonosának nevét. Az asztalos valószínűleg előre méretre vágta a betéteket, és hogy össze ne keverje, ceruzával ráírta a megrendelőt. Azután az ajtót az akkori szokásnak megfelelően zománc festékkel festették le, amely eltakarta a ceruzás feliratot. Így sikerült megőrizni évtizedekre a tulajdonos emlékét.

2014. október 26., vasárnap

Meszelés vége

A vakolás után kimeszeltük a konyhát is. Ehhez előbb alaposan le kellett mosni a falat, hogy a még régi festék megmaradt része is lejöjjön. A meszet több rétegben vittük fel, hogy egyenletesen fehér legyen a fal.


A meszelés (és az azt követő takarítás) után behúzkodtuk a villanyvezetékeket a csövekbe, és feltettük a szerelvényeket is. Ezzel már megfelelően méretezett réz vezetékek vannak, nyugodtan használhatjuk a hálózatot. Visszakerült a sparhelt is a helyére. Az utóbbi napokban már szükség is volt arra, hogy ismét használatba vegyük.

2014. július 30., szerda

A konyha

A szoba után kimentünk a konyhába. Mármint ami a rendbe rakást illeti. Írhatnám felújításnak is, de az túl nagyképű lenne, mert a munkálatok csak a falakra terjednek ki. A módszer ugyanaz, mint amit a szobában is követtünk. Fél méter - nyolcvan centi magasságban levertük a vakolatot, és újravakoljuk páraáteresztő vakolattal (mészhabarcs). A vakolás előtt természetesen rabicháló is került a falra. Ugyanakkor a villanyvezetékek csövét is beraktuk, hogy később ezzel már ne legyen gond. Mivel konyháról van szó, jó sok dobozt raktunk a falba a leendő konnektoroknak. Így később talán kevesebb hosszabbítóra lesz szükség.

A vakolat még kap egy simítást, majd jöhet a meszelés.

2014. június 1., vasárnap

Tavasz végi helyzetkép

A melegebb idő és a sok eső megtette a hatását. Egy kicsit nem figyeltünk oda, és a növények úgy megnőttek, hogy szinte a házat sem találjuk. Ez persze túlzás, de tény, hogy a ház előtti fű (gyep, gaz) szép nagyra nőtt. Ösvényt kellett vágni bele, hogy be tudjunk menni. Ennek megfelelően a hétvégi munkálkodást zajongással kezdtük, lenyírtuk a füvet.

Az elmúlt napok esői kissé átrendezték a zöldségest. Nem tudom, hogy milyen eső volt, de a terület kis lejtése elég volt ahhoz, hogy a kis paprika palántákat eltemesse a lemosott föld. Némi jég is eshetett, aminek az eper látta kárát. A répa meg teljesen eltűnt, azt újra kell vetni.
A házban a szoba után a konyha csövezése, vakolása, festése van soron. Ennek kellemetlen része a kosz. Most nem barátságos a ház. Közben tárgyalunk a villanyszerelővel is, mert szeretnénk a bejövő vezetéket kicseréltetni. Szóval vagyunk, dolgozunk, csak egyelőre ennek a blogban nincs nyoma.

2014. április 13., vasárnap

Padlófelújítás

A kimeszelt szobában fehér festékkel lekent hajópadló volt. Amellett, hogy a festett padló nem felelt meg az elképzeléseinknek, a festék még párát is lefogta, aminek a következménye az egyik sarokban már szemléletesen jelentkezett. A vakolás és meszelés után tehát egyértelmű volt, hogy a padlóval is kezdeni kell valamit. Az említett sarkot leszámítva a padló egyébként jó állapotúnak tűnt, ezért a csiszolás mellett döntöttünk. A sarokban lévő néhány lécet felszedtem, és új lécekkel pótoltam. Ahogy az a képeken is látszik, itt már korábban is történt valami, mert a padló fél szobányi hosszban el van vágva.
A felcsiszolt padló két réteg keményolaj kezelést kapott, amely a leírás szerint engedi lélegezni a fát, átengedi a párát. Szerencsére, mire az olajozáshoz jutottunk, a ház hőmérséklete is lehetővé tette a munkát, így sikerült a tavaszi-nyári idény előtt végezni. Most már csak a villanyvezetékek behúzása van hátra, de ettől már használatba vehetjük a felújított szobánkat, ami komfortosabbá teszi az életünket a portán.
Kiinduló állapot vakolás után
Amit fel kellett szedni

Elkészült a pótlás

Csiszolás után
Első réteg olajozás

Végállapot

2014. március 23., vasárnap

Indul a tavasz

Az első tavaszi hétvége igazából nem is az első. Amilyen enyhe idő volt eddig, lényegében már jó ideje tavasz van. Vagy legalábbis "nem tél". De ezzel csak most kezdtünk igazán foglalkozni, amikor már a gyümölcsfák is úgy érzik, ideje virágot bontani. Mi pedig már úgy érezzük, ideje a kertet előkészíteni arra, hogy mindenféle magok a földbe kerülhessenek.
Az őszi munkákkal ugyan megcsúsztunk egy kicsit, de az akkori rotálás hatása érződött a földön, nem volt nagyon megkeményedve, sikerült viszonylag gyorsan az egész területet végig kapálni.
Földbe került már a répa, zöldborsó és spenót. A háttérben lévő zöld kefeszerű valami a tavaly ültetett póréhagyma.
A kis gyümölcsfák is átvészelték a telet (nehéz dolguk nem volt ez ügyben), és már kezdenek kipattanni a rügyeik.
Kíváncsi vagyok, milyen termést hoznak, mert ezekkel jelentősen bővül a porta gyümölcsválasztéka.