2015. augusztus 23., vasárnap

Pihenős hétvége

A munkás, majd ünneplős nyár végén egy szimpla pihenős hétvégét tartottunk. Ezt nagyban elősegítette, hogy az előre összekészített szerszámaim kimaradtak a csomagok közül, így még azt a keveset sem tudtam elvégezni, amit pedig beterveztem erre a hétvégére. Ezért aztán most a biciklié volt a főszerep, kisebb-nagyobb túrákat tettünk a környéken. Többnyire kis forgalmú utakat választottunk, és kényelmes tempóval haladva nyugodtan nézelődhettünk és gyönyörködhettünk a tájban.
A pihenős hétvégébe belefért a fényképezés is. A "termésből" az alábbi képek valók ide: a tornác oszlopsora és a fény (vagy árnyék?) játéka a szoba falán. Most végre volt idő rácsodálkozni ezekre az apróságokra.


2015. augusztus 16., vasárnap

Háttér bázis voltunk

Az előző heti kerti partynk olyan jól sikerült, hogy most hétvégén a porta a falu egész napos rendezvényének háttér bázisává vált. A világítás és díszítés megmaradt. Az asztalok most közelebb kerültek a konyhához, így a vendégek kiszolgálása egyszerűbb volt. A nádfonattal és paravánnal leválasztott mosdó szintén megmaradt. Ez az elkerített hely arra is alkalmas volt, hogy a rendezvényen fellépők átöltözhessenek.
Napközben folyamatosan jöttek-mentek a szereplők. Az ebédjüket-vacsorájukat itt tudták elfogyasztani, fellépés előtt-után egy kávét meginni, és egy kicsit megpihenni. Mivel a porta közelében volt maga a rendezvény is, a szereplőknek nem kellett messze menniük, és mégis nyugodtabb körülmények között lehettek. Bízom benne, hogy jól érezték magukat nálunk.

2015. augusztus 9., vasárnap

Ünnepeltünk

Ez a hétvége az ünneplés jegyében telt. Az eddigi sok-sok munka eredményeként alakult úgy a porta, hogy egy 80-100 fős lagzi helyszíne lehetett. A népet az udvaron felállított asztalok mellett helyeztük el, a ház a lebonyolítás hátterét biztosította. A konyhában készítette el a szakács a háromfogásos menüt, a két szoba pedig raktárként, öltözőként szolgált.
A sok ember kiszolgálására beállítottunk egy második árnyékszéket. A kézmosáshoz a betonvályúhoz két csapot szereltünk fel. A világítást az udvar fölé szerelt fényfüzérekkel oldottuk meg. Az italok megfelelő hőmérséklete érdekében már napokkal korábban elhelyeztük azokat a pincében. A pincehideg söröket aztán jéggel még tovább hűtöttük.
Szerencsére az időjárás is kedvező volt, a napközbeni kánikulát leszámítva. Este már jól esett a szabadban lenni, és a portában gyönyörködni.








2015. július 20., hétfő

Homlokzat

Elkészültünk a homlokzat meszelésével. Sejtettem, hogy jó lesz, de még magam is meglepődtem, hogy mennyire szép így, két szemmel a ház.
A fehér is jól áll neki. Minyon írta, hogy mindig úgy gondolt a házra, hogy az sárga. Az eredeti terveimben nekem is sárga volt, még a festéket is megvettem hozzá. Végül más döntés született, és a ház fehér maradt.
A teljességhez hozzátartozik, hogy az ablakpárkányok még hiányzanak, és az eresz alját is le kell deszkázni.

2015. július 16., csütörtök

Ámbitus

A ház jellegzetességét a tornácot övező vastag oszlopok és az oszlopok közötti mellvédfal adja. Az első és a (vélhetően egykor) utolsó oszlop szögletes, a többi hengeres alakú. Az oszlopokat széles mellvédfal köti össze, amely csak a bejáratnál van megszakítva. A ház szépítését a tornác megújításával folytattuk.
Első lépésként az ablakot cseréltük ki. Erről már korábban írtam.
 Ezt követően levertük a megmaradt vakolatot, és beépítettük az elektromos vezetékek csöveit.
Itt még nem látszik, de elbontottuk az istálló előtti, utólagosan épített mellvédfalat. Ezzel szellősebb és egységesebb lett a ház kinézete. Természetesen a mellvédfal vakolatát is leszedtük. A belső oldalon szinte már nem is volt mit.
Az egyszerűség kedvéért a plafont xps lemezzel burkoltuk. (Erre nem vagyok büszke, de lényegesen gyorsabb volt vakolni, mint a hagyományos nádazást.) Itt is előkészítettük a világítás helyét.
A fal vakolása mészhabarccsal történt. Némi rábeszélés kellett, hogy a kőműves ezt elvállalja. Később aztán maga is csodálkozott, hogy milyen jól lehet dolgozni cement nélkül is, és mennyire kikeményedik a vakolat. A plafon viszont az xps-hez való ragasztóval lett lekenve.
Ugyanezt a ragasztót használtuk az oszlopokon a régi vakolat felületének megerősítésére. Itt ecsettel kentük fel a ragasztót. A mellvédfalat éri az eső, ezért az cementes vakolatot kapott.
A falat meszeljük. Az oszlopok is fehérek lesznek, a mellvédfalat pedig még cementtejjel fogjuk lekenni.

2015. június 7., vasárnap

Ablak

Az ablakok cseréje szükséges volt, és már régen tervezett. A megvalósuláshoz most érkeztünk el, de ennek két évre visszanyúló előzményei vannak.
Az anyagot - szélezetlen borovi pallóként, illetve deszkaként - két éve vettük meg. Ez átmenetileg  az egyik szobában pihent, majd részben a padlásra, részben az otthoni műhelybe került száradni.

Majdnem egy éves szárítás után feldaraboltam, és nekiláttam ablakot készíteni belőle. Ezt megelőzően még nem csináltam ilyet, ezért sokáig bújtam az internetet megfelelő rajzokét, leírásokért. Találtam is sok mindent, ami segített, és olyan ábrát is le tudtam tölteni, amelyen még a méretezés is korrekt módon látszott. Ettől függetlenül nem haladtam túl gyorsan a művel. De legalább sokat dolgoztam rajta. Végül azért tavaly nyár elejére elkészült a mintadarab. A házhoz illően kapcsolt gerébtokos ablak készült, osztott üvegezéssel.
Aztán októberre megdupláztam az ablakok számát. Ekkorra a technológia már megvolt, a következő kettő elkészítése könnyebben ment.
Az elmúlt hetekben pedig beépítettük az új ablakokat. Ehhez vissza kellett bontani a "modern" ablak melletti szűkítést, és felépíteni a két ablak közötti oszlopot. Itt már teljesen körbeépítve, vakolás előtti állapotban vannak a hátsó szoba ablakai.

Az első szobában a beépítés közbeni állapotról készült a kép ...
... és egy másik a körbeépítés után.
Az ablakcserével megoldódott az a rejtély is, hogy a szoba ablaka miért került az oszlop mögé. Most az ablakköz pontosan az oszlop mögött van, ami szerintem a normális elhelyezés.



2015. május 26., kedd

Bomba sztori

A ház felújítása során a belső megújítása mellett a külcsínt is javítani szeretnénk, ezért most a tornác vakolására készülünk. Ez azért is fontos, mert a régi omladozó vakolat miatt a tornác mindig poros, koszos, és nem tudjuk tisztán tartani. Most levertük a régi vakolatot, és a házfal, meg a mellvédfal is új vakolatot fog kapni.
A ház előtti gaz és felhalmozódott föld eltávolítása közben egy gyanús, hengeres valamit találtunk a földben. Egyértelműen fémből volt, és láthatóan elég régóta lehetett a föld alatt.

A megtalálást mi elvégeztük, úgy gondoltuk, jobb ha a többit a tűzszerészekre bízzuk. A tűzszerész egy órán belül ott volt. Megnézegette a leletet, aztán mindenki elküldött messzire. Arról nincs információ, hogy mi történt, amikor kettesben maradtak. Amikor vissza lehetett menni, a veszélyes tárgy már a füvön hevert.
Kiderült, hogy ez egy világháborús ágyú (harckocsi) lövedék volt, amiből a robbanó részt már korábban eltávolították, de a gyújtó szerkezet még benne volt. A tűzszerész elmondta, hogy ezt szándékosan helyezték a fal mellé. Majd kért egy szemeteszsákot, és a lövedéket berakta a kocsijába.
Búcsúzóul még megnyugtatott minket, hogy errefelé nagy harcok voltak, tehát a kertben lehet még egy-két hasonló dolog.