2016. május 1., vasárnap

Fagyos napok

Régen csak nevettem az öregeken, amikor azt sorolták, hogy az ő idejükben mi minden volt másképpen. Úgy nagyjából minden. Mostanában viszont be kell látnom, hogy régen valóban másképpen történtek bizonyos dolgok. Például tavasszal volt tavasz, és a fagyos szentek májusban hozták a fagyot. Most pedig a tavasz úgy nagyjából két nap, utána pedig már itt a nyár.
Régen úgy úgy-ahogy tudtunk védekezni a tavaszi fagy ellen. Vagy legalábbis megtanultunk együtt élni vele. Például azt tudjuk, hogy a fagyos szenteket megelőzően nem ültetjük ki a palántákat. A korai meleg azonban alaposan beindította a növényeket. A virágzó vagy már gyümölccsel rakott fák nehezen viselik, ha hirtelen fagyosra fordul az idő. A fagyos reggelek elviszik a remélt termés nagyját.
Pontosan ez történt a portán is. Néhány napos hajnali fagy, és a befőzéssel már nem sokat kell bajlódnunk.
A diófáról szinte az összes barka lefagyott
A kis cseresznyék többsége ilyen barna-fekete lett
Érdekes ebben, hogy a fagy inkább a fákat viselte meg. A földfelszíni növényeken szinte nem is látszik. Csupán az eper néhány virágjának közepe lett fekete. Régen még a tavaszi fagy is másmilyen volt!

2016. április 17., vasárnap

Új ablak a régi helyen

A ház első szobájában egy ablak volt, amelyet kicseréltünk kettőre. Az egy ablak, és a két ablak is elég kevés fényt engedett be a szobába. Tulajdonképpen hiányzott egy ablak a tornác felé. Ahogy jött le a falról a régi vakolat, egyre inkább feltárulkozott a hiányzó régi ablak helye. Kézenfekvő volt tehát, hogy visszaállítjuk a szoba háromablakos állapotát. Télen el is készült a harmadik ablak, és ez most hétvégén be is került a helyére.
Még a külső vakolás előtt bekészítettük az áthidalást, ezért most könnyen ki tudtuk bontani az ablak helyét. Érdekes, hogy annak idején a falat nem vályoggal vagy téglával pótolták, hanem nagy kövekből rakták össze. Ahogy kiszedtük a falazatot, előkerült a régi ablakmélyedés maradványa. A festés mellett még az is látszott, hogy hol volt a régi ablaktok és az ablakpárkány beépítve.
 Vicces volt, ahogy a külső vakoláshoz használt rabicháló megmaradt a falban. Ezt természetesen kivágtuk.
Az ablakot ékekkel igazítottuk be a helyére, majd az ablaktok rögzítőket a vályogfalba vert fatiplihez csavaroztuk. Négy rögzítő stabilan tartotta az ablakot a teljes beépítésig.
Kívülről élére állított téglával falaztuk föl a tok és a fal közötti helyet. 
Az ablakpárkányt - a többi ablakhoz hasonlóan - bontott téglából építettük. A vakolat helyreállítása után már majdnem úgy néz ki, mintha mindig is meglett volna az ablak.
Belülről egyből kinyílt a tér. Jót tett a szobának az oldalablak, bár ez még nem is látszik igazából. Az ablak alatt látszanak a falból kiszedett kövek.

2016. április 16., szombat

Tető síkba hozása

Napokban kaptam egy kérdést a tetőjavítással kapcsolatban. A válaszhoz készítettem néhány képet, megmutatni, hogy nálunk hogyan is történt a tető javítása. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy lehetőség a sok közül, nem állítom, hogy csakis így lehet egy tetőt felújítani.
A fából készült tetőszerkezet mindig mozog, főleg, ha nemkívánatos hatások is érik. Az öreg házakra jellemző, hogy a tetejük előbb-utóbb girbe-gurba lesz. Leginkább a cseréplécek hajlanak meg, de időnként a gerendák is mozoghatnak annyit, hogy már nem lesznek síkban.Nálunk a szarufák oldalára szegelt deszkával oldották meg, hogy a cseréplécek már egy síkot alkossanak. Ehhez közönséges, 10 cm széles gyalulatlan deszkát használtak. Itt most kifejezetten a cseréplécek alátámasztása volt a cél, ezért deszkánál vastagabb anyag nem is kell ide. Ha szükséges lenne a szarufák megerősítése is, akkor jöhetne szóba a palló.
A kúpcserép rögzítése is szegeléssel történt. Jó nagy szegeket használtak, olyan nagyot, hogy át is ütötte a taréjlécet.
A taréjlécet egyébként az ehhez való tartók fogják. Ezeket simán bele kell ütni a szarufába, és így könnyen beállítható a léc megfelelő magassága. A taréjlécet a tartó részen oldalról lehet szeggel rögzíteni,  bár valószínűleg szegelés nélkül is benne marad a tartóban.

2016. április 10., vasárnap

Így készül a vendégfal

Épül a szobában a vendégfal. Ehhez még ősszel sikerült szép állapotú bontott téglát venni. A falat nem akarjuk vakolni, ezért a falazást is különös gondossággal kell végezni, mert minden egyenetlenség vagy más hiba látszani fog. Az alábbiakban azt mutatom be, hogy nálunk hogyan épül a fal.
A fal két végére egy-egy lécet rögzítettünk, ezek adják az irányt. A lécek közé pedig egy madzagot feszítünk, amellyel a sorok egyenessége biztosítható. A sor első tégláját kell gondosan elhelyezni, mert majd a többi is ehhez illeszkedik. Lényeg, hogy az első tégla teteje keresztben és hosszában is vízszintes legyen, hosszában illeszkedjen a vezetőzsinórhoz, alatta pedig 1 cm-es fuga maradjon. A fugák szélességének beállításához 1 cm széles fugázókanalat használunk. Ezzel könnyen és gyorsan ellenőrizhető a fuga megfelelősége.
A következő tégla alá annyi maltert teszünk, hogy rárakva a sornál egy kicsit magasabban legyen a tégla. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ilyen esetben használható-e javított mészhabarcs a falazáshoz, vagy a cementet teljesen hagyjuk el. A kőművesek szeretik a cementet, mert hamar meghúz, lehet haladni. Viszont mi heti egy alkalommal túlzottan nem tudunk "haladni", ezért ez nem igazán szempont. Amit most felfalaztunk, egész héten köthet. Azt pedig, hogy idővel a mészhabarcs is kemény lesz, már a vakolásnál kitapasztaltuk.
A téglát kalapáccsal igazítjuk a végleges helyére úgy, hogy a vezetőzsinórt ne nyomja meg. A kitüremkedő maltert a kőműves kanállal lehet lehúzni.
Érdemes minden tégla helyzetét vízszintezővel ellenőrizni. Mi különböző méretű vízszintezőket használunk, attól függően, hogy éppen hol tart a sor.
Amikor egy kicsit már megszikkadt a malter, akkor a felesleget egy spaklival el lehet távolítani. Végül gyökérkefével lehet a falat a maltertől megszabadítani.

2016. március 31., csütörtök

Vendégfal

Korábban már írtam, hogy a felújítás során a házat némileg a mai kor igényeihez akarjuk alakítani. Manapság már elengedhetetlen, hogy legyen fürdőszoba. Ezt a jelenlegi konyha helyén képzeljük el, a konyha pedig beköltözik az első szobába. A konyha vizes csöveinek fogadására bontott téglából építünk egy vendégfalat a vályogfal elé. Ehhez a falhoz kerül majd a konyhapult a mosogatóval, a falra pedig polcok az edények tárolására. Most ez a fal készül.
A fal mögé már most, az építésekor behelyezzük a villanyvezetékek csöveit, hogy később ne kelljen emiatt a falat megvésni.
A korábbi ablak helyét kihagyjuk, a keret azért van ott. Oda ismét ablak fog kerülni, ami által világosabb lesz ez a szoba.

2016. március 29., kedd

Kertészkedés

Furcsa az időjárás mostanában. Egyszer süt a nap, másnap meg esik az eső. Sokáig tartotta magát a hajnali fagy is, de úgy tűnik, hogy a Húsvéttal együtt a tavasz is megérkezett. Mi mindenesetre nekiláttunk a kertben az ültetésnek. A képeken ebből sok nem látszik, de pont ez a lényeg: a magok a föld alatt vannak.
Idén újítottunk: kialakítottunk egy részt a fűszernövények számára. Egyelőre kakukkfüvet ültettünk ide, később jön még a szurokfű, levendula, bazsalikom meg a többi. Elültettük a répát, petrezselymet, spenótot és borsót is.
A tavaszi időt kihasználva átcsiszoltam és lefestettem az ősszel beállított oszlopokat. Ezek az ablakokkal egyező színűek lettek.

2016. március 15., kedd

Idénynyitó

Az utóbbi időben keveset írtam a portáról. Ennek oka, hogy egyrészt nem sok minden történt a télen, másrészt ami történt, arról majd később fogok beszámolni. Ez utóbbi kategóriába tartozik a mesteremberekkel történő tárgyalás, vagy ez-az elkészítése, beszerzése.
Amiről viszont be kell számolni az, hogy beindult az idei kertészeti szezon. Furcsa most, amikor ismét nyakig ülünk a télben, arról írni, hogy remek napsütésben tudtam elvégezni Robi barátommal a tavaszi szántást. Robi egyébként beteg volt a télen, de egy felújító kezelés csodát művelt vele. Az első rántásra indult, és utána csak pöfögött, pöfögött, amíg a benzin ki nem fogyott belőle. Közben a gyümölcsfák megkapták a lemosó permetezést. Úgy tűnik, hogy teli vannak energiával. A rügyek már alig várják, hogy megindulhassanak.
A kertben kinyílott az ibolya, ami igazán a tavasz jele. (Még akkor is, ha mára meg hó, meg havas eső, meg ilyenek hullottak.) Érdekes módon az ibolya felköltözött a domboldalra, ami egyébként jól áll neki.
Útközben figyeltünk fel arra, hogy néhány helyen már virágba borult fát is látni. Máshol pedig a belvíz foglalta el a szántóföld egy részét. A lenti tó is az őszi vetés helyén alakult ki, gondolom a gazda nem kis bosszúságára. (Mindamellett annyira szépek voltak a színek, hogy kénytelen voltam megállni fényképezni.)