2016. június 28., kedd

Lecsupaszítva

A szoba vakolását megelőzően el kellett távolítani a régi vakolat sérült, nem megfelelő részeit. Ez a régi vakolat nagy részét érintette, ezért úgy döntöttünk, hogy teljes felületen leverjük a falról. Ugyanígy a plafonról is le kellett szedni a régi vakolatot. A vakolattól megszabadított plafonon előbukkant a nádazás. Ez nagy szögekkel és dróttal volt rögzítve. Miután ez is lejött, már látszik, hogy igen jó gerendafödéme van ennek a szobának.



2016. június 23., csütörtök

Újabb lyukak

A szoba felújításának következő lépéseként, a falazás után levertük a maradék vakolatot. Azt már megszoktuk, hogy egy-egy visszabontás során új meglepetések tárulnak fel. Így volt ez most is. A konyha melletti sarokban két lyukat találtunk a falban. Az egyik a ház hosszú oldalán, a másik a konyha felé. Méretük alapján ezek valamikor kéménynyílások lehettek. Ez azért is valószínű, mert pontosan olyan helyen vannak, ahol egy kéménynek lenne a helye.
Lyukak a falban
A lyuk mögött a szomszéd ház teteje
Persze lehet, hogy annak idején egész más céllal készültek ezek a lyukak. Ezt nem tudhatom.

2016. június 17., péntek

2016. június 12., vasárnap

Tornácburkolás

A ház tornáca korábban betonnal volt burkolva. Ennek cseréje is a tervek között szerepelt. Egyrészt a beton nem engedte a párát kijönni a talajból, így az szépen a falon keresztül távozott, másrészt a téglaburkolat jobban tetszik a töredezett betonnál.
A tornác betonját még az ősszel feltörtük, és az alatta lévő földet is eltávolítottuk. Ezt követően a kiásott részt kaviccsal töltöttük fel. A kavics - és ezzel a fal alapja is - egész télen és tavasszal száradt. Most pedig eljött az ideje a burkolat elkészítésének. Természetesen ehhez is mészhabarcsot használtunk. A téglát a falra merőlegesen raktuk le. Ez optikailag rövidíti az amúgy nagyon hosszú ámbitus látványát.
A falhoz igazított sorokat hol egész, hol fél téglával kezdtük, hogy a téglák esetleges méretbeli különbsége vagy a lerakás pontatlansága (bár ilyen úgysincs :-) ne legyen feltűnő. A tornác szélessége természetesen nem igazodik a téglák méretéhez, ezért a külső oldalon rendre vágni kellett a téglákat.
A képeken nem látszik, hogy a burkolás nem vízszintes, hanem enyhe emelkedéssel (majdnem) követi a terepszintet. Az emelkedés ellenére még így is be kell majd építeni egy lépcsőt ahhoz, hogy az istálló előtti részen is nagyjából az eredeti szintre tudjuk kihozni a burkolást.
Egyelőre itt tartunk a burkolással. A bejárat előtti rész most kimaradt, mert ott majd különböző csöveket akarunk még lefektetni, és nem akarjuk a frissen elkészült burkolatot felbontani.

2016. május 31., kedd

Elkészült a vendégfal

Hosszas falazás után végre elkészült a vendégfal. A fal kapcsán világosabb és kisebb lett a szoba. A világosságot a régi helyre került új ablak okozza, a szoba méretének csökkenését meg az, hogy a téglafal az eredeti elé épült. Ráadásul a házfal kissé befelé dőlt, ami miatt alul még egy kicsit el is kellett húzni a téglafalat. A két fal közötti rést habarccsal töltöttük ki. Így a két fal szinte összenőtt.

A villanyvezeték csöveit és a dobozokat már falazás közben beépítettük, hogy a szép falat később ne kelljen szétvésni.
Az ablak fölé boltívet készítettünk. Egyrészt azért mert tetszik, másrészt pedig ez utalás arra, hogy a kibontott eredeti falban is volt valami hasonló.
Az ablak helye a vakolat lepotyogása/leverése után rajzolódott ki igazán, azt megelőzően csak egy gyanús repedés volt a falban. Ezt a képet visszanézve érdekes, hogy a fal külső oldalán úgy került a légkollektor pont az ablak helyére, hogy akkor még nem is tudtunk erről az ablakról. Csak utólag derült ki, hogy a levegő bevezető cső pontosan az ablakmélyedés közepén volt.

2016. május 18., szerda

A fagyos napok után sok esőt kaptunk. Most nem panaszkodhatunk arra, hogy túl száraz lenne az idő. Még szerencse, hogy közben száraz napok is vannak, így a kerttel is tudtunk foglalkozni egy kicsit. A fű élvezi nagyon az esőt, idén már másodszor kellett kaszálni. A levágott füvet betettük a paprikasorok közé mulcsnak. Legalább nem nőtt hiába!
Kiültettük a paprikapalántákat, bízva abban, hogy a fagyosszentek már kitombolták magukat.
Az eper kezd érni

A jégsaláta már nagyot nőtt

A cseresznyét nagyon megviselte a fagy
Az április végi fagy a diófákat viselte meg leginkább, nagyon szerencsétlenül néznek ki. Lefagyott a barack, a cseresznye és a meggy nagy része is. Szerencsére a szőlőnek nem ártott, szépen növekednek a kis fürtök.

2016. május 1., vasárnap

Fagyos napok

Régen csak nevettem az öregeken, amikor azt sorolták, hogy az ő idejükben mi minden volt másképpen. Úgy nagyjából minden. Mostanában viszont be kell látnom, hogy régen valóban másképpen történtek bizonyos dolgok. Például tavasszal volt tavasz, és a fagyos szentek májusban hozták a fagyot. Most pedig a tavasz úgy nagyjából két nap, utána pedig már itt a nyár.
Régen úgy úgy-ahogy tudtunk védekezni a tavaszi fagy ellen. Vagy legalábbis megtanultunk együtt élni vele. Például azt tudjuk, hogy a fagyos szenteket megelőzően nem ültetjük ki a palántákat. A korai meleg azonban alaposan beindította a növényeket. A virágzó vagy már gyümölccsel rakott fák nehezen viselik, ha hirtelen fagyosra fordul az idő. A fagyos reggelek elviszik a remélt termés nagyját.
Pontosan ez történt a portán is. Néhány napos hajnali fagy, és a befőzéssel már nem sokat kell bajlódnunk.
A diófáról szinte az összes barka lefagyott
A kis cseresznyék többsége ilyen barna-fekete lett
Érdekes ebben, hogy a fagy inkább a fákat viselte meg. A földfelszíni növényeken szinte nem is látszik. Csupán az eper néhány virágjának közepe lett fekete. Régen még a tavaszi fagy is másmilyen volt!