2015. december 6., vasárnap

Tornácoszlop 2.

Miközben mi a tornácot töltöttük kaviccsal és a szobában ástunk, betonoztunk, addig a tornácoszlopok betonalapja jól megkötött. Ideje volt már a faoszlopokat is berakni.
Az oszlopokat gyalult gerendából alakítottuk ki. A gerenda egyik végén a régi szelemenen lévő csapfészeknek megfelelő csapot készítettünk. A tető javítása során a szelemen egy része is cserére került, ezért az új szelemenbe még a csapfészket is ki kellett vésni. A munka közben kitapasztaltam, hogy fej fölött nehezebb vésni, mint a műhelyben, a gyalupadon.
Új építésnél az oszloptartókat már előre beépíteném a betonalapba, és erre állítanám az oszlopokat, a szelemen pedig a legvégén kerülne a helyére. Most fordított volt a helyzet, fentről lefelé kellett építkezni. Az oszlopokat ezért állítható magasságú tartóra állítottuk, hogy a csapok könnyen a helyükre tudjanak menni. A tartókat a betonba fúrt lyukakba helyezett dübel és csavar rögzíti. A faoszlopok beállítása után a régi téglaoszlopokat eltávolíthattuk.
Az istálló előtti rész most így néz ki.

2015. december 1., kedd

Elindult a szobafelújítás

A ház egyik szobáját már lakhatóvá tettük. Most a másik szoba van soron. Ezt hagyományosan tisztaszobának nevezzük, bár már nagyon régóta nem szolgál rá a nevére. Az utóbbi időben inkább volt raktár, semmint szoba. Itt is a nedvesedés okozta a legtöbb gondot, ezért a fal alsó részén leszedtük a festést és a tapasztást (mert itt a festék alatt a fal tapasztva volt). Nagyon nem volt nehéz, szinte magától jött. Ezt követően felszedtük a padlót is, ami egyébként szép széles deszkákból állt, de nagyon felpúposodott. Felszedés után derült ki, hogy helyenként korhad is. A padló alatt vaskos párnafákat és homokos földet találtunk.
Padló nélküli szoba.
A falon egy elépített ablak (ajtó?) helye látszik.
Kiszedtük a párnafákat, és 40-50 cm mélyen a földet is.
Most szárad az altalaj, amit leginkább az ablakra lecsapódó pára mennyiségével tudunk nyomon követni. Először szinte folyt a víz az ablakon, mostanában meg éppen hogy bepárásodik. Azaz, lényegesen szárazabb a szoba.
Itt erőteljesebb átalakítást tervezünk, mint a másik szobában. Például az egyik fal elé egy vendégfalat építünk. Ennek az alapja is elkészült már. Az alap szintjét úgy állítottuk be, hogy az új párnafák majd ráülhessenek.
A korábbi padló zsaluvá lényegült át
 

2015. november 8., vasárnap

Feltöltés

A tornácból kiszedett (agyagos) föld helyére kavicsot töltünk. Sikerült csak kavicsból álló kavicsot vennünk. Ez azért lényeges, mert az itteni sóder alapból agyagos, ez a kavics viszont agyagmentes. Ez bizonyára jót tesz a páraáteresztés szempontjából.
A hétvégén sikerült feltölteni a tornácot kaviccsal. Ezt még be kell tömöríteni, utána pontosan szintezni, és jöhet rá a burkolat, amelyet téglából tervezünk készíteni. Ezzel már csak az a probléma, hogy egyelőre nincsen elegendő téglánk.


2015. november 2., hétfő

Tornácoszlop

Az egyik munka hozza magával a másikat.
Van két oszlop az istálló ajtaja előtt. Ezek láthatóan később készültek, mint a ház többi oszlopa. A tető javításánál derült ki, hogy nem csak későbben kerültek oda, de eredetileg nem is ott voltak. És eredetileg nem téglából voltak. Ugyanis a talpszelemen alján megvan a régi oszlopok csapjának a helye. Ebből tudjuk, hogy fa oszlop lehetett itt, és nagyjából egy-egy méterrel távolabb az ajtótól. Most, hogy újra burkoljuk a tornácot, az oszlopokat is visszatérítenénk a régi helyükre.
Első lépésként a megfelelő alap elkészítésének láttunk neki. Az alap kiásásakor előkerült kövek mutatták, hogy jó helyen vagyunk: előkerült az oszlopok régi alapja. Ezt nagy kövekből rakták, és nem annyira mélyre, mint ahogyan az új alap lesz.
Az alap betonját olyan szintre hoztuk fel, hogy azon még elférjen a leendő téglaburkolat is.
Az elkészült beton most köt, mi pedig várjuk, hogy olyan mértékig megkössön, hogy az oszloptartó csavarjait befúrhassuk anélkül, hogy szétnyomná a friss betont.
Mostanában már nagyon korán sötétedik. Így nem volt nehéz a tornácról még egy esti képet is készíteni.

2015. október 28., szerda

A kertről

Figyelmünket mostanában leginkább a ház felújítása kötötte le, holott a kertben is mindig történik valami. Az idei nyár a zöldségek szempontjából nem volt ideális. Amennyire segítette a száraz időjárás a külső építési munkák végzését, annyira hátráltatta a növények fejlődését. Így fordulhatott elő, hogy a paprika alig nőtt valamit, szeptemberben viszont tömegével virágzott, és a megnőtt paprikák is vékony húsúak lettek. A krumpli is keveset termett. Apró szemeket szedtünk ki a földből, amelyek leginkább vetőburgonyának lesz jó. De abból legalább több van, mint amennyit elültettünk. Az elmúlt hetekben viszont meglepően sok diót szedhettünk össze. Az egyik nagy fa sajnos betegeskedik, de a másik alatt rengeteg volt.
A tornáctól kiszedett föld egy részével a hepe-hupás füves területet egyengettük el. Remélem, hogy tavasszal átnövik a feltöltött felületet a növények, és ismét egyenletesen szép zöld lesz.

2015. október 25., vasárnap

Tornác

A hosszúhétvégére megérkezett a jó idő. Ez kiváló alkalom volt, hogy folytassuk a tornác burkolatának felújítását. A feltört beton eltávolítása után még kb. fél méter mélységben szedtük ki a talajt. (Itt annak idején nem bonyolították túl a rétegrendet, egyszerűen a letaposott földre került a betonburkolat.) A kiásott föld helyébe először a betontörmelékből hordtam vissza egy rétegnyit, majd arra kavicsot. Reményeim szerint a viszonylag durvább kavics elősegíti majd a talaj kiszellőzését.
Tornác, kiásva

Ideiglenes bejárat

A kiásott föld helyére kavics kerül
A hosszúhétvégét kihasználva idén talán utoljára aludtunk a portán. Este elég hideg volt már, de a házat még rendesen ki lehetett fűteni. Miközben mi a vacsoránkat fogyasztottuk, a sparheltet fával etettük. Hálából ontotta is a meleget. Nagyon jó volt a munkás nap után üldögélni az asztalnál, szürcsölni a forró teát, rárakni egy-egy fahasábot a tűzre, és tervezgetni a további feladatokat. És amivel nem tudok betelni, az az éjszakai égbolt, a sok-sok csillaggal.

2015. október 14., szerda

Megint bontunk

Rövid átmenet után, amikor úgy látszott, hogy minden szép és minden rendben van, ismét nekiálltunk bontani. Most a tornác betonját.
Ami ezt a bontási kényszert kiváltotta belőlünk, az a talajpára. A beton a repedések környékén mindig is erősen nedves volt. Most a frissen vakolt és meszelt fal alja is mintha nedvesedni kezdett volna. A beton burkolat nem engedte ki a párát a talajból, így annak egy része a fal felé vette útját, és arrafelé akar kijönni. A burkolat cseréjével ezt a folyamatot akarjuk megszüntetni.
A munkálatok fő eszköze az a nehéz és nagyot ütő vésőgép volt, amelyet egy kölcsönző bocsátott a rendelkezésünkre. Az összetört betont aztán kitalicskáztuk, és csinos halomba raktuk. Most azon gondolkozom, hogy mire is kéne nekünk ennyi betontörmelék.
A korábbi beton egyébként egyszerűen csak a földre volt letéve, két rétegben. Alul egy, nagyobb kavicsokat tartalmazó alap, fölötte pedig finom szemcsés sóderrel (vagy durva szemcsés homokkal?) és sok cementtel készült réteg volt. Dilatációs hézagok nem voltak, így nem csoda, hogy megrepedezett. A tervek szerint a földet is kiemeljük kb. 40 cm mélységig, és sóderrel töltjük vissza. Arra pedig bontott téglából teszünk új padlózatot.