Búcsú

Amióta a portára járunk, a szomszéd volt a biztos pont, akire mindig számíthattunk. Ha megérkeztünk, nemsokára megjelent, integettünk, köszöntünk egymásnak. Gyakran jött megnézni mit csinálunk, különösen az építkezős időszakokban. Mi is gyakran látogattuk meg. Ilyenkor elbeszélgettünk erről-arról, ahogyan az a szomszédok között szokás. Csodálatos memóriája volt, kívülről tudott vagy száz verset. És ami a legfontosabb: mindig derűs volt.
Tavaly nyáron azonban már mondta, hogy egyre nehezebb nekik egyedül, átköltöznek a szomszéd faluba a fiatalokhoz. Ősszel el is költöztek. Most pedig egy esti hívást kaptunk, hogy végleg elköltözött. Szombat délután temették. Szomorú nap volt.