Kész a tűzfal

Teljesen elkészült a tűzfal falazása. Az állványzatot elbontottuk a kőművesek után, a szerte-szét maradt téglákat összeszedtük. Szóval rendet raktunk. A vakolás már tavaszra marad.

A téglafal úgy néz ki, mint az eredeti. A cserepek meglehetősen kuszán vannak, ezeket jövőre a tető felújítása során fogjuk elrendezni.

A tűzfal a padlás felől. A bal felső cserépléceket megerősítettem egy-egy vendégléccel. Ideiglenes megoldásnak ez is jó.

Az új sárgerenda rövidebb lett, mint az eredeti. Így teljesen be lehetett építeni, a tető felől pedig teljesen takarja a cserép. Ezzel a megoldással talán tartósabb lesz réginél. (Bár 40-50 évet az is kibírt.)

A rendrakás része volt a régi gerendák kiválogatása. A használhatót félreraktuk, a korhadtakat felfűrészeltük. Rámolás közben találtam ezt a darabot, melyen jól megfigyelhető a régi ácsmester keze munkája. Az illesztéshez gondos csapolást készített, majd faszegekkel rögzítette a darabokat egymáshoz. Manapság már nem bíbelődnek ennyit egy munkával.

Falazás 2.

Befejeződött a tűzfal felrakása. Az utolsó sorok felépítéséhez a cserepeket is le kellett szedni, mivel a gerenda miatt másképp már nem lehetett odaférni. Persze lehetett volna kívülről is falazni, de ahhoz egy komoly állványzatra lett volna szükség. A cserepeket meg amúgy is le kellett szedni, mivel az új fal kb. 15 cm-el távolabb került a gerendától, és ezért a cserépléceket meg kellett hosszítani, és új cserepeket berakni.

Az új fal a padlás felől. A két vaspánt is visszakerült a falba, melyek a kidöléstől óvják. A keresztgerendát még nem tettük vissza a helyére.

A tető felől nézve visszaállt az eredeti állapot.

Szinte festői ez a téglafal. Következő lépésként még le kell vakolni.