2016. május 31., kedd

Elkészült a vendégfal

Hosszas falazás után végre elkészült a vendégfal. A fal kapcsán világosabb és kisebb lett a szoba. A világosságot a régi helyre került új ablak okozza, a szoba méretének csökkenését meg az, hogy a téglafal az eredeti elé épült. Ráadásul a házfal kissé befelé dőlt, ami miatt alul még egy kicsit el is kellett húzni a téglafalat. A két fal közötti rést habarccsal töltöttük ki. Így a két fal szinte összenőtt.

A villanyvezeték csöveit és a dobozokat már falazás közben beépítettük, hogy a szép falat később ne kelljen szétvésni.
Az ablak fölé boltívet készítettünk. Egyrészt azért mert tetszik, másrészt pedig ez utalás arra, hogy a kibontott eredeti falban is volt valami hasonló.
Az ablak helye a vakolat lepotyogása/leverése után rajzolódott ki igazán, azt megelőzően csak egy gyanús repedés volt a falban. Ezt a képet visszanézve érdekes, hogy a fal külső oldalán úgy került a légkollektor pont az ablak helyére, hogy akkor még nem is tudtunk erről az ablakról. Csak utólag derült ki, hogy a levegő bevezető cső pontosan az ablakmélyedés közepén volt.

2016. május 18., szerda

A fagyos napok után sok esőt kaptunk. Most nem panaszkodhatunk arra, hogy túl száraz lenne az idő. Még szerencse, hogy közben száraz napok is vannak, így a kerttel is tudtunk foglalkozni egy kicsit. A fű élvezi nagyon az esőt, idén már másodszor kellett kaszálni. A levágott füvet betettük a paprikasorok közé mulcsnak. Legalább nem nőtt hiába!
Kiültettük a paprikapalántákat, bízva abban, hogy a fagyosszentek már kitombolták magukat.
Az eper kezd érni

A jégsaláta már nagyot nőtt

A cseresznyét nagyon megviselte a fagy
Az április végi fagy a diófákat viselte meg leginkább, nagyon szerencsétlenül néznek ki. Lefagyott a barack, a cseresznye és a meggy nagy része is. Szerencsére a szőlőnek nem ártott, szépen növekednek a kis fürtök.

2016. május 1., vasárnap

Fagyos napok

Régen csak nevettem az öregeken, amikor azt sorolták, hogy az ő idejükben mi minden volt másképpen. Úgy nagyjából minden. Mostanában viszont be kell látnom, hogy régen valóban másképpen történtek bizonyos dolgok. Például tavasszal volt tavasz, és a fagyos szentek májusban hozták a fagyot. Most pedig a tavasz úgy nagyjából két nap, utána pedig már itt a nyár.
Régen úgy úgy-ahogy tudtunk védekezni a tavaszi fagy ellen. Vagy legalábbis megtanultunk együtt élni vele. Például azt tudjuk, hogy a fagyos szenteket megelőzően nem ültetjük ki a palántákat. A korai meleg azonban alaposan beindította a növényeket. A virágzó vagy már gyümölccsel rakott fák nehezen viselik, ha hirtelen fagyosra fordul az idő. A fagyos reggelek elviszik a remélt termés nagyját.
Pontosan ez történt a portán is. Néhány napos hajnali fagy, és a befőzéssel már nem sokat kell bajlódnunk.
A diófáról szinte az összes barka lefagyott
A kis cseresznyék többsége ilyen barna-fekete lett
Érdekes ebben, hogy a fagy inkább a fákat viselte meg. A földfelszíni növényeken szinte nem is látszik. Csupán az eper néhány virágjának közepe lett fekete. Régen még a tavaszi fagy is másmilyen volt!