2016. december 22., csütörtök

Készül a csatorna

Elérkeztünk a felújítás talán legjelentősebb, de mindenesetre alapvető változást jelentő részéhez, nekiláttunk a víz- és csatorna rendszer megvalósításához. Mivel a falu még nincs csatornázva, és belátható időn belül nem is lesz, a szennyvíztisztítást helyben kell megoldani. Ehhez még tavasszal beszereztük az erre készített, nagy tartályt, és most eljött az ideje, hogy az a helyére kerüljön.
A tartálynak jó nagy gödröt kellett ásni, mert amellett, hogy maga is nagy, még egy átemelő tartály is került mellé. Kézileg nehéz lett volna ekkora lyukat ásni, viszont gépet nem olyan könnyű szerezni. A környéken nem is találtunk olyan kis ügyes masinát, amelyik könnyen mozog a kertben, és keskeny árkot ás. Végül is jött a markoló, és ásott, és kirakta a földet az árok mellé. A végeredmény nagyon látványos lett.
Eddig azt hittem, hogy sokat túr a vakond ...

A tornác végében várnak a tartályok
A végleges elhelyezés előtt a tartály alá homokágy  készült. Meglepő, de a műanyagból készült tartályt két ember tudta mozgatni, pedig ránézésre nehezebbnek néz ki.
A visszatemetésnél ügyelni kellett arra, hogy kívül a föld, belül pedig a víz egyforma ütemben emelkedjen. A visszatemetés előtt leraktuk a vízvezetékeket is. Az egyik az átemelőben összegyűlő tisztított vizet vezeti majd a szikkasztóhoz, a másik pedig a ház vízellátásához kell.
Betemettük a tartályokat, most már nem kell félni a fagytól.

A szikkasztáshoz műanyag szikkasztó blokkok kerülnek majd a föld alá, a diófák közelébe. Az jó helynek tűnik, mert a diófák amúgy is szeretik a vizet. Sajnos a markoló nem tudott egészen végig felmenni, ezért az árok még nem készült el teljes hosszában. A fagy miatt azonban már nem tudjuk folytatni a munkát, de legalább látjuk, hogy mivel kezdünk jövőre.

2016. november 17., csütörtök

Őszvégi pillanatok

Az esős, ködös, szürke őszi napok közepette öröm, ha kisüt a nap és lehet még egy kicsit dolgozni a kertben. Legutóbb vasárnap volt ilyen idő. Ki is használtuk. Levágtuk a még megmaradt zellerzöldet. Ezt majd szárítva fogjuk felhasználni. (A képen lévő paprika, alma és cukkini már korábban a pincébe került.)
Ideje volt a diófák leveleit is összegereblyézni. Egyelőre még csak ilyen csinos kupacok készültek, majd később fogom egyberakni, hogy aztán két évig komposztálódjon. Közben a lemenő nap aranysárgára festette a kertünket.
A gyönyörű napsütés ellenére nem volt meleg. Nyáron a fagyasztóból került jég a vályúba, most természetes úton. Árnyékos helyen még délután is megmaradt.
Végül egy esti kép a házról. A felhőket szépen beszínezte a Nap, a ház már árnyékba került.

2016. október 9., vasárnap

Kályhaépítés előkészülete

A leendő cserépkályha alapját már korábban megépítettük. A képen furcsa, hogy egy alap a felszín fölött van. Ennek az az oka, hogy a padló alatt lévő földet kiástuk, hogy később majd kaviccsal tudjuk feltölteni. Így az alap helyét nem kiásni kellett, hanem körbezsaluzni. Az alap és a fal között hagytunk egy bő 10 cm-es rést, amelyet szintén kaviccsal töltünk fel, hogy a pára ott tudjon feljönni.
A következő lépés a kályha alatt lévő padka építése volt. Ehhez először egy furcsa alakú fal épült olyan magasságban, hogy az erre kerülő betonlemez és burkolás után kb. 45 cm magas ülőfelület alakuljon ki. A padka fala válaszfal tégla, amelyet jó erős habarcsba raktunk. Az eddigi felújítás során szigorúan tartottuk magunkat ahhoz, hogy a cementet távol tartjuk a háztól. Ez most kivétel, mert a kályhának erős alap kell. Ráadásul itt még szigetelés is került az alapra. A padka fala sem ér hozzá a vályogfalhoz, hanem az alapnál kialakított szellőző rés itt is folytatódik. Így a pára nem tud majd a vályogfalba menni.
A készülő padkát a tornácból kikerült betontörmelékkel töltöttük fel. Erre került a 6-7 cm vastag, betonhálóval  megerősített betonlemez. Ennek a zsaluját lényegesen hosszabb idő volt elkészíteni, mint magát a betont beönteni. Miután a vízszintbe hozott zsaluzat egyben megadta a későbbi lemez síkját, a beöntött betont csak el kellett simítani.
Az elkészült betonnal már megvan az a felület, ahová maga a kályha épülhet. (Ezen képen az is látszik, hogy a délutáni nap milyen szépen besüt a szobába)

2016. október 2., vasárnap

Kémény

Hosszas előkészítés után elkészült a leendő cserépkályha kéménye.
A háznak eredetileg két kéménye volt. Az egyik a nyári konyhában egy, a vályogfalba vágott rés volt, amely fölé a födémtől indulva építettek téglakéményt. Ennek funkciója már nem volt, az állapota viszont annyira leromlott, hogy le kellett bontani. A másik, a jelenleg is működő, a konyhában van, és a sparhelt füstjét vezeti el. Ez már a padlószintről indulóan téglából épült. A tető fölötti részét javítani kellett ugyan, de amúgy rendesen működőképes. A szobának viszont nem volt kéménye. Ez azért okoz gondot, mert jó lenne, ha lehetne fűteni a szobát is. (Egy időben ezt valószínűleg a falon kivezetett kéménycsővel oldották meg.)
Mielőtt döntöttünk volna arról, hogy milyen kémény épüljön, alaposan mérlegeltük a lehetőségeket. Az anyaghasználat szempontjából egyértelműen a hagyományosan falazott kémény illene ide. (Leszámítva a vályogfalba mart kéménynyílást.) A másik lehetőség egy készkémény felépítése. Itt nem akarom most összehasonlítani a két kéményfajtát, latolgatva az előnyöket és hátrányokat. A lényeg az, hogy mindent egybevetve a készkéményt tartottuk a kedvezőbb megoldásnak, és a kémény kérdésében a biztonság előbbre való a hagyományos megoldások alkalmazásánál.
Maga az építés gyorsan haladt. A kész elemeket alkalmazva nagyon látványos volt a kémény növekedése. Ami a munkát lassította, azok az egyéb járulékos műveletek voltak. Az első akadályt a födém jelentette. Itt egy gerendát teljesen, egy másikat félig ki kellett vágni. Az elvágott födémgerendát fölülről csavarok tartják. A födémátvágás 5-6 centivel nagyobb a kémény méreténél, mert az éghető anyagokat ilyen távol kell tartani a kéménytől. Ezt a rést alulról egy-egy gipszkarton lappal fogjuk elfedni, a gerendák mellé pedig kőzetgyapot kerül.
A kész kémény mellé egy falat is építettünk, amely a kéményt támasztja meg. Mivel a födém a kitámasztásra nem alkalmas, fontos statikai szerepe van ennek a falnak. Másrészt ez a fal arra is jó, hogy a sarokból kialakult lyukat eltüntesse.
A tetőnél a szarufákhoz is készült egy rögzítés. Jellemző a hasonló termékekre, hogy az alapelemek viszonylag kedvező árúak, de a kiegészítőkért jó pénzt kérnek. Így van ez a kéménytámasztóval is, amivel a szarufákhoz lehet rögzíteni a kéményt. Ezt egy ügyes lakatossal készíttettük el, nagyjából fele áron.
A kémény a tető gerince fölé ér. Ez azzal járt, hogy a tető fölé egy állást is kellett építeni, olyan magasságban, hogy a legfelső elemet is be lehessen emelni, a merevítő vasak mellé a ragasztót be lehessen önteni, és a fedlapot felszerelni. Később ez az állvány arra is jó volt, hogy arról kényelmesen le tudtuk vakolni a kéményt.

2016. augusztus 31., szerda

Nyár végi képek

Az idei nyár nagyon sok csapadékot hozott, a ház előtti fű augusztus végén sohasem volt olyan szép, mint most. A csapadék azonban nem mindig úgy érkezett, ahogyan az jó lenne. Legutóbb a paprikákat döntötte le a szél. Most jól bekaróztuk mindegyiket.
 Ezt érdemes volt megtenni, mert ilyen szép paprikák vannak már ...
... meg ilyenek.
A póréhagyma nagyon szépen nő. Persze nyáron többször feltöltöttük, hogy hosszabb szára legyen.
Az iskolakezdésre mi levendula-iskolával készülünk.
A szőlő igen termékenynek bizonyult idén. Remélem, néhány hét múlva már szüretelhetem.

2016. augusztus 8., hétfő

Elkészült a tornácburkolás

Az elmúlt hétvégeken a vendégfogadásé volt a terep. Ismét a porta volt a falu szokásos fesztiváljának háttér helyszíne, itt vendégelték meg a fellépő és egyéb vendégeket. Ebből az alkalomból ismét felraktuk a kerti díszkivilágítást, most ledes lampionokkal.
És erre az alkalomra elkészült a tornác burkolása is a ház teljes hosszában. Az istálló előtti részen, ahol már nincsenek vastag oszlopok, a burkolás a mellvédfal szélességével lett szélesebb. Ott a burkolat kert felőli szélét betonba ágyazott téglasor támasztja meg.


2016. július 28., csütörtök

Képek a kertből

Valahogy úgy van az, hogy azok a növények nőnek gyorsabban és erőteljesebben, amelyeket nem mi ültettünk. Egy idő után már nem is nagyon látszik, hogy minek is kéne lennie a kertben. Kétnapos gyomtalanítás után aztán már másképpen néz ki a kert.
Paprika és póréhagyma

Bab, paprika, mögötte uborka

Paprika és póréhagyma a másik irányból

Kert végi "kaszáló"

Ezt a babot hétvégén ültettük
(A kiszedett gyomokról nem készült kép, pedig majd ember magasságú halom lett belőlük.)

2016. június 28., kedd

Lecsupaszítva

A szoba vakolását megelőzően el kellett távolítani a régi vakolat sérült, nem megfelelő részeit. Ez a régi vakolat nagy részét érintette, ezért úgy döntöttünk, hogy teljes felületen leverjük a falról. Ugyanígy a plafonról is le kellett szedni a régi vakolatot. A vakolattól megszabadított plafonon előbukkant a nádazás. Ez nagy szögekkel és dróttal volt rögzítve. Miután ez is lejött, már látszik, hogy igen jó gerendafödéme van ennek a szobának.



2016. június 23., csütörtök

Újabb lyukak

A szoba felújításának következő lépéseként, a falazás után levertük a maradék vakolatot. Azt már megszoktuk, hogy egy-egy visszabontás során új meglepetések tárulnak fel. Így volt ez most is. A konyha melletti sarokban két lyukat találtunk a falban. Az egyik a ház hosszú oldalán, a másik a konyha felé. Méretük alapján ezek valamikor kéménynyílások lehettek. Ez azért is valószínű, mert pontosan olyan helyen vannak, ahol egy kéménynek lenne a helye.
Lyukak a falban
A lyuk mögött a szomszéd ház teteje
Persze lehet, hogy annak idején egész más céllal készültek ezek a lyukak. Ezt nem tudhatom.

2016. június 17., péntek

2016. június 12., vasárnap

Tornácburkolás

A ház tornáca korábban betonnal volt burkolva. Ennek cseréje is a tervek között szerepelt. Egyrészt a beton nem engedte a párát kijönni a talajból, így az szépen a falon keresztül távozott, másrészt a téglaburkolat jobban tetszik a töredezett betonnál.
A tornác betonját még az ősszel feltörtük, és az alatta lévő földet is eltávolítottuk. Ezt követően a kiásott részt kaviccsal töltöttük fel. A kavics - és ezzel a fal alapja is - egész télen és tavasszal száradt. Most pedig eljött az ideje a burkolat elkészítésének. Természetesen ehhez is mészhabarcsot használtunk. A téglát a falra merőlegesen raktuk le. Ez optikailag rövidíti az amúgy nagyon hosszú ámbitus látványát.
A falhoz igazított sorokat hol egész, hol fél téglával kezdtük, hogy a téglák esetleges méretbeli különbsége vagy a lerakás pontatlansága (bár ilyen úgysincs :-) ne legyen feltűnő. A tornác szélessége természetesen nem igazodik a téglák méretéhez, ezért a külső oldalon rendre vágni kellett a téglákat.
A képeken nem látszik, hogy a burkolás nem vízszintes, hanem enyhe emelkedéssel (majdnem) követi a terepszintet. Az emelkedés ellenére még így is be kell majd építeni egy lépcsőt ahhoz, hogy az istálló előtti részen is nagyjából az eredeti szintre tudjuk kihozni a burkolást.
Egyelőre itt tartunk a burkolással. A bejárat előtti rész most kimaradt, mert ott majd különböző csöveket akarunk még lefektetni, és nem akarjuk a frissen elkészült burkolatot felbontani.

2016. május 31., kedd

Elkészült a vendégfal

Hosszas falazás után végre elkészült a vendégfal. A fal kapcsán világosabb és kisebb lett a szoba. A világosságot a régi helyre került új ablak okozza, a szoba méretének csökkenését meg az, hogy a téglafal az eredeti elé épült. Ráadásul a házfal kissé befelé dőlt, ami miatt alul még egy kicsit el is kellett húzni a téglafalat. A két fal közötti rést habarccsal töltöttük ki. Így a két fal szinte összenőtt.

A villanyvezeték csöveit és a dobozokat már falazás közben beépítettük, hogy a szép falat később ne kelljen szétvésni.
Az ablak fölé boltívet készítettünk. Egyrészt azért mert tetszik, másrészt pedig ez utalás arra, hogy a kibontott eredeti falban is volt valami hasonló.
Az ablak helye a vakolat lepotyogása/leverése után rajzolódott ki igazán, azt megelőzően csak egy gyanús repedés volt a falban. Ezt a képet visszanézve érdekes, hogy a fal külső oldalán úgy került a légkollektor pont az ablak helyére, hogy akkor még nem is tudtunk erről az ablakról. Csak utólag derült ki, hogy a levegő bevezető cső pontosan az ablakmélyedés közepén volt.

2016. május 18., szerda

A fagyos napok után sok esőt kaptunk. Most nem panaszkodhatunk arra, hogy túl száraz lenne az idő. Még szerencse, hogy közben száraz napok is vannak, így a kerttel is tudtunk foglalkozni egy kicsit. A fű élvezi nagyon az esőt, idén már másodszor kellett kaszálni. A levágott füvet betettük a paprikasorok közé mulcsnak. Legalább nem nőtt hiába!
Kiültettük a paprikapalántákat, bízva abban, hogy a fagyosszentek már kitombolták magukat.
Az eper kezd érni

A jégsaláta már nagyot nőtt

A cseresznyét nagyon megviselte a fagy
Az április végi fagy a diófákat viselte meg leginkább, nagyon szerencsétlenül néznek ki. Lefagyott a barack, a cseresznye és a meggy nagy része is. Szerencsére a szőlőnek nem ártott, szépen növekednek a kis fürtök.

2016. május 1., vasárnap

Fagyos napok

Régen csak nevettem az öregeken, amikor azt sorolták, hogy az ő idejükben mi minden volt másképpen. Úgy nagyjából minden. Mostanában viszont be kell látnom, hogy régen valóban másképpen történtek bizonyos dolgok. Például tavasszal volt tavasz, és a fagyos szentek májusban hozták a fagyot. Most pedig a tavasz úgy nagyjából két nap, utána pedig már itt a nyár.
Régen úgy úgy-ahogy tudtunk védekezni a tavaszi fagy ellen. Vagy legalábbis megtanultunk együtt élni vele. Például azt tudjuk, hogy a fagyos szenteket megelőzően nem ültetjük ki a palántákat. A korai meleg azonban alaposan beindította a növényeket. A virágzó vagy már gyümölccsel rakott fák nehezen viselik, ha hirtelen fagyosra fordul az idő. A fagyos reggelek elviszik a remélt termés nagyját.
Pontosan ez történt a portán is. Néhány napos hajnali fagy, és a befőzéssel már nem sokat kell bajlódnunk.
A diófáról szinte az összes barka lefagyott
A kis cseresznyék többsége ilyen barna-fekete lett
Érdekes ebben, hogy a fagy inkább a fákat viselte meg. A földfelszíni növényeken szinte nem is látszik. Csupán az eper néhány virágjának közepe lett fekete. Régen még a tavaszi fagy is másmilyen volt!