Az ünnepek idejére magára maradt a porta. Legutóbb kitakarítottuk, elrendeztük és bezártuk. Most, hogy volt egy kis szusszanásnyi időnk, meglátogattuk, körbe néztük, mi van vele. Az nem lepett meg, hogy hólepelbe burkolódzott a kert, sőt inkább nagyobb hóra számítottam.
A házban a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutatott, bár a kannában ott maradt víz még nem fagyott be. De valóban nagyon hideg volt, ezért első ténykedésként a sparheltet vettem kezelésbe. Nemsokára lobogott is benne a tűz, és először csak a látványával, később már valóságosan is ontotta magából a meleget. Néhány óra alatt 16 fok fölé tornázta a konyha levegőjét, miközben megfőtt rajta az ebédünk, és megmelegedett a mosogatáshoz való víz is.
Tudom, messze van ez még az összkomforttól, de mégis nagyon jól esett üldögélni a meleg tűzhely mellett, kavargatni a forró kávét, és nézni mint szállingózik kint a hó. Ezen kívül túl sokat bizony nem serénykedtünk. Összecsomagoltuk az ágyneműket, hogy tavasszal majd tisztán hozhassuk vissza. Meg elhelyeztünk még némi ragacsos meglepetést az egérkéknek, mert némelyik már túl ügyesen tudja ellopni a diót az egérfogóról. Közben pedig tervezgettük, hogy tavasszal mivel és hogyan lehetne folytatni a ház felújítását.
Jó lett volna még egy sétát is tenni a faluban, és szép téli képeket készíteni, de erre most nem jutott idő. Ez is egy ok, hogy minél hamarabb újra menjünk!
