Idén Medárd ugyancsak kitett magáért, főleg az elmúlt héten. Nem múlik el nap, hogy ne esne. Ennek egyrészt örülök, mert a locsolás kérdése fel sem merül, másrészt a gazok is örülnek. Nagyon-nagyon örülnek, és nőnek, és nőnek. Mi pedig szombaton újabb támadást indítottunk ellenük. Alakulatunk egyik része a ház előtti füvet nyírta, a másik pedig a zöldségest gyomlálta. Sajnos a napi eső rosszul időzítette magát, ezért a fűnyírás félbe maradt, de a kiskertet sikerült gaztalanítani. Legalábbis átmenetileg.
Kiszedtük a maradék sor borsót. Ebből még lesz egy leves. Egy kicsit megbontva a krumplik töltését, loptunk néhány gumót is. Ezek már szép nagyok, akkorák mint az öklöm. (S nekem nagy öklöm van.) A borsó helyére karalábé és káposzta palánta került. A növények közé pedig természetesen jó sok mulcs.
1 hónapja
2 megjegyzés:
Én örülök az esőnek! Annyira megszépül tőle minden, és tényleg, locsolni sem kell, hát igen, a gazok is szeretik, de még ezt is eltűröm, ha ezt a szép zöldet láthatom a kiégett rozsdabarna helyett...
Az esőnek én is örülök, pl. nem kell locsolni, és tényleg szebb, ha nem ég ki minden. De azért a ház előtt le kell nyírni a füvet, hogy ne látszódjék elhanyagoltnak a porta, a gyümölcsfák alatt meg azért, mert nemsokára érik a szilva, a körte, és úgy csak könnyebb összeszedni. Amúgy az esős időt is ki lehet használni, amíg kinn esett az eső, én egy jót aludtam. :)
Megjegyzés küldése